Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

i68 Bp. 384. §. 4- Palatt nem tisztán katonai büntetendő cselekményt követ el, a menynyiben a katonai hatóság őt a miatt nem vonta felelősségre, a polgári biróság hatósága alá tartozik: ezeknél fogva a közvédőnek és vádlottnak a Bp. 384. §-ának 4. pontja alapján bejelentett semmiségi panasza alaptalan. (1905. jan. 26. 780.) A bíróilag megszüntetett eljárás folytatása iránt (Bp. 444. §.) a kir. ügyészséghez benyújtott kérvény tárgyában a törvényszék — hatáskör hiánya miatt — nem határozhat. 406. A bünper adatai szerint T. F.-né sz. S. M. ellen nyomozás, majd vizsgálat vezettetett a miatt, hogy az 1904. évi márcz. 25. és 26. közti éjjel ablakán bezörgető s oda állítólag tiltakozás daczára az utczáról bemászni akaró B. M. lakatosra forgó pisztolylyal kilőtt, azt megsebesítette, ugy, hogy ez ennek következtében meghalt. A kir. ügyészség elfogadva a terheltnek azt a mentségét, hogy ő csak a sértett elriasztása végett házijogának megvédése czéljából lőtt ki az ablakon s tette be nem számitható, a vádat elejtette. Az elhalt özvegye, a kit a vád elejtésétől egyedül értesítettek, kijelentette, hogy nem veszi át a vád képviseletét, minek következtében a vizsgálóbíró 1904. jun. 7-éh hozott végzéssel a vizsgálatot megszüntette. Két nap múlva azonban az elhalt anyja a vádhoz való csatlakozását jelentette be, azzal, hogy megölt fiában egyetlen támaszát és életfentartóját veszítette el, de a vizsgálóbíró azzal utasította el, hogy az eljárás a Bp. 42. §-a alapján már meg lett szüntetve. Ezen végzés ellen akkor sértett nő jogorvoslattal nem élt, hanem a kir. ügyészséghez nyújtott be egy kérvényt, a melyben azt kérelmezte, hogy ez a vád képviseletét a Bp. 444. §-a alapján újból vegye át, a vizsgálatnak a bejelentett irányban leendő kiegészítését indítványozza, mivel az eljárás megszüntetésének egyedüli alapját képezett jogos védelemről szó sem lehet s a vizsgálat eredményéhez képest emeljen majd vádat. A kir. ügyészség a kérelem tárgyában nem határozott, hanem a beadványt újra felvételi kérvénynek nevezve el, azzal az inditványnyal tette át a kir. tszékhez okt. 27-én, hogy az az újrafelvételi kérelmet utasítsa vissza. A sértett a kir. tszéknél benyújtott kérvényében tiltakozott az ellen, hogy az ő kérelme újra felvételi kérelemnek tekintessék, mint ilyen kezeltessék, elintéztessék, mert azáltal ő a szerinte téves felfogáson alapuló ügyészi álláspont megváltoztatásától elesnék s kérte, h. az iratok a kir. főügyészhez visszaküldessenek s az ott előterjesztett kérelem tárgyában az határozzon, a kir. tsz. azonban e kérvényt figyelembe nem vette, az ügyészi indítvány felett meghozta végzését, a melylyel sértettnek újrafelvételi kérvényét a Bp. 445. és 454. §-a alapján visszautasította. Pécsi T.: Minthogy a sértett újrafelvételi kérvényt, a mely a Bp. 454. §-a alapján lett volna elintézhető, be nem adott, miután a sértett a kir. ügyészséghez benyújtott kérvényének ilyetén kezelése ellen annak elintézése előtt tiltakozott, a kérvénynek a kir. ügyészséghez leendő visszaküldését s az ahhoz intézett kérelemnek ottani bármily iránybani elintézését kérte; minthogy e szerint a kir. tszék a kérvényt, a melyben ő hozzá kérelem nem intéztetett, érde-