Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 314- §• és 325. §. 159 előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság kérdésében a felfolyamodás joga terhelt javára a Bp. 270. §-ában kifejezetten megállapítva van, kétségtelen, hogy a Bp. 267. §-a alapján hozott végzés ellen az ügyészt felfolyamodási jog sem a szabadlábra helyezés, sem a vizsgálati fogságba helyezés kérdésében nem illeti meg, illetve, hogy az ügyészséggel szemben a fentebb idézett törvényes rendelkezések szerint törvényesen ki van zárva: mindezeknél fogva arra való tekintettel is, hogy a Bp. 380. §-a végbekezdésének megfelelően a végzéseknél is alkalmazandó 389. §. szerint a törvényben kizárt ez a perorvoslat már az első fokban eljárt bíróság által visszautasítandó lett volna, az ítélőtábla azt a Bp. 400. §. 3. pontjának megfelelően visszautasította. (1905. jan. 13. 2780.) Bp. 314- §• Semmiségi panasznak nincs helye, ha az elnök discretionális jogával él. 389. C.: Az elnök intézkedése ellen bejelentett semmiségi panaszt vissza kellett utasítani, mert a perrendtartásban arról, hogy a bizonyítási eljárás folyamán a felek az indítványok felett vitatkozhassanak, rendelkezés nem foglaltatik; az elnök tehát, midőn a védőnek az ügyész indítványa ellen a fölszólalást meg nem engedte, csak discretionális jogával élt, ily intézkedés pedig semmiségi panaszra alapul nem szolgálhat. (1905. márcz. 23. 2803. sz.) Bp. 325. §. A hatósághoz intézett beadványban foglalt rágalmazó állítás (260. §.) nem azonos a többek előtt ugyanazon körülményre vonatkozólag, de eltérő tartalommal tett szóbeli állítással (258. §.) Ha tehát vád tárgya az előbbi volt: a bíróság az utóbbi tettet, törvényszerű vád hiánya miatt, nem fogadhatja el Ítélete alapjául. 390. C.: Ifj. K. M. v.-tat illetően a kir. tsz. ítélete a Bp. 384. §-ának 11. pontja és utolsó bekezdése alapján hivatalból megsemmisíttetik s az eljárás e vádlott irányában megszüntettetik. Indokok: Ifj. K. M. ellen a kir. ügyész a vádiratban hamis vád vétsége czimén a miatt emelt vádat, hogy ifj. K. M. a csikszentmártoni főszolgabírói hivatalhoz ifj. E. J. csik-csatószegi községi biró ellen 1903. évi deczember 19-én 996. sz. a. beadott panaszában azt állította, hogy a nevezett községi biró a vádlottnál foganatosított végrehajtás alkalmával vádlottnak egy bundáját az abban volt 30 korona pénzzel együtt elvitte. A kir. tsz. vádtanácsa a 4016/B. 1904. sz. a. hozott végzés szerint a vád alapjául szolgáló tettben nem a hamis vád, hanem a rágalmazás vétségének tényálladékát látván fennforogni, az ügyet a kir. járásbíróság hatáskörébe utalta. Ifj. K. M. ellen tehát ugyanez a tett volt a vád tárgya a járás-