Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

i6o Bp. 326. §. 1. p. és 326. §• 3- Pbírósági eljárásban is, s midőn a tárgyalás folyamán az ügyészi megbízott a vádat elejtette, ifj. E. J. sértett a tárgyalási jegyzőkönyv világos tartalma szerint kifejezetten e tett miatt tartotta fenn a vádat; a kir. jbg. is ifj. K. M.-nak e tette felett hozott iéletet; a kir. törvényszék pedig ezt az ítéletet azzal hagyta helyben, hogy ifj. K. M. a cselekményt az által követte el, hogy E. J. községi bíróról többek előtt azt állította, hogy a bundáját az annak zsebében levő 30 korona pénzzel együtt elvitte s utóbbit neki vissza nem adta. ítéletének indokaiban a kir. tsz. ki is fejtette, hogy ifj. K. M. a rágalmazást nem azzal követte el, hogy ifj. E. J.-t a főszolgabírónak feljelentette, hanem az ítélet rendelkező részében körülirt tettel. Minthogy azonban ez az utóbbi tett nem volt vád tárgya, s a vád alapjául szolgáló tettel azonosnak sem tekinthető, mert attól az elkövetésnek helyére, idejére és módjára nézve külömbözik: a tsz. e tett felett törvényszerű vád nélkül hozott ítéletet; ugyanezért ítéletének e részét a Bp. 384. §. 11. pontja és utolsó bekezdése alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. (1905. ápr. 13. 3592. sz.) Bp. 326. §. 1. p. Nem hivatkozhatik res judicata-ra az, a ki egy kifejezéssel több egyént sértett meg, s azok egymásután akkor indítanak eljárást, midőn egyik sértett indítványa folytán már jogerős Ítélet keletkezett. 391. C.: Minth., a bár egy cselekménynyel, úgymint egy beadványnyal elkövetett rágalmazás, há az által, mint jelen esetben, több személy sértetett, a tettessel szemben a sértettek számának megfelelő halmazatot állapit meg, mert azok mindegyike önállóan sértett fél, a törvényszék nem tévedett akkor, a mikor a J. M. mint egyik sértett által emelt vád folyamán keletkezett büntető ítéletnek a jelenleg H. F., mint másik sértett által panaszolt sérelemre kiterjedő hatályt nem tulajdonított, hanem ennek sérelmét önállóan büntetőjogi megtorlás tárgyává tette. (1905. ápr. 27. 4011. sz.) Bp. 326. §. 3. p. Ha az eljárást kizáró ok tárgyalás alkalmával állapittatik meg, nem megszüntető végzés, hanem felmentő ítélet hozandó. 392. M. K. panaszt emelt F. S. ellen a miatt, mert róla azt állította, h. „nem becsületes ember és hogy a szegény emberektől lopja a birtokokat." A n.-i jbiróság megállapítván, hogy F. S. e kifejezéseket a panaszos által ellene ingatlan birtoka iránt folytatott perben tárgyalás alkalmával használta, a további eljárást a Btk. 266. §-ára hivatkozva, végzéssel megszüntette. A magánvádló felfolyamodását a' r.-i tsz. elutasította, a másodfokú végzés ellen használt semmiségi panaszt pedig a C. visszautasította. C.: (Je. é. 165.) Abban az esetben, ha a járásbíróság előtt tartott tárgyaláson a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok fenfor-