Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

158 Bp. 266. §. és 267. §. Bp. 266. §. Á vádtanács oly végzése ellen, melylyel a vád tárgyává tett súlyos testi sértés helyett könnyű testi sértés miatt helyezi vád alá terheltet — fölfolyamodás nem használható. 387. P é c s i T.: A kir. ítélőtábla a kir. ügyész által szóval bejelentett, 1722/B. 1905. sz. a. írásban is indokolt, a kir. főügyész által is fentartott felfolyamodást a Bp. 379. §-ának 3-ik bek. alapján viszszautasitja. Indokok: A mi azt a felfolyamodási indokot illeti, hogy a terheltek csak könnyű testi sértés vétsége miatt helyeztetvén vád alá, a súlyos testi sértés vétsége miatt az eljárás hallgatagon megszüntettetett, holott a látlelet szerint a sértetten észlelt sérülések gyógytartama 10 napi időben van megállapítva, tehát a vádtanács a vád alá helyezésnél tévesen minősítette a terheltek cselekményét, mert azon körülmény, hogy sértett a sérülések elszenvedése után 5-ik napon, még pedig állítólag a látleletben jelzett sérüléseken kivül eső más ok folytán, meghalt, a bűncselekmény minősítése kérdését nem befolyásolhatja; ez indokokat a kir. T. a jelen esetben figyelembe nem vehette, mert a terheltek, habár a kir. ügyész vádiratától eltérő minősítéssel, a vádba tett bűncselekmény miatt tényleg vád alá lettek helyezve; továbbá mert a neheztelt végzésben eljárás megszüntetése nem foglaltatik, hanem abban csak v. vád alá helyezéséről van szó, s e szerint a neheztelt végzés nem tartozik azok közé a végzések közé, a melyek ellen a felfolyamodás joga a kir. ügyészt a Bp. 269. §. értelmében megilletné; •— végre mert a közvádlónak a Bp. 316. §-a értelmében módjában áll a vádat a főtárgyaláson is annak eredményéhez képest megváltoztatni és a vádhatározattól eltérőleg más, esetleg súlyosabb bűncselekmény miatt vádat emelni, a mikor az itélőbiróság feladata leend a bűncselekmény végleges minősítése kérdésében dönteni. (1905. máj. 9. 832. sz.) Bp. 267. §. A vádtanácsnak vád alá helyező határozata ellen, melylyel a terhelt szabadlábra helyezését elrendelte, a kir. ügyész e rendelkezés miatt sem élhet felfolyamodással. 388. D ebre ezen i T.: Az elsőfokban eljárt tsz. vádtanácsa v. vád alá helyezésével egyidejűleg rendelte el a vádlott szabadlábra helyezését s igy a szabadlábra helyezés kérdésében nyilván a Bp. 267. §-a alapján határozott. Minthogy a Bp. 2Ó9. §-a azt állapítja meg, hogy a vádtanácsnak a' Bp. 262—267. §§-ai alapján hozott végzései közül, hová a felfolyamodással megtámadott elsőfokú birói végzés is tartozik, az ügyész csak az eljárást részben vagy egészben megszüntető vagy felfüggesztő, vagy áttételt rendelő végzés ellen élhet felfolyamodássál ; minthogy e szerint sem a vizsgálati fogság, sem a szabadlábra helyezés kérdése nincs azon elsőfokú birói intézkedések közé felvéve, melyek ellen az ügyészség a Bp. 269. §. rendelkezése szerint felfolyamodással élhet, mely körülményből, valamint abból, hogy az