Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

IIO Btk. 336. §. 3. p. és 338. §. fizette; tekintve, hogy ezzel szemben az, hogy a vádlott jelen volt, midőn az 1903. évi márczius hó 31-én a haszonbérelt föld az annak tulajdonjogára nézve M. M.-val szemben pernyertessé lett F. V. és F. T. meghatalmazottjának végrehajtás utján birtokába adatott, nem alkalmas annak megállapithatására, hogy vádlott a termést rosszhiszeműen, jogtalan eltulajdonításra irányuló szándékkal aratta le s vitte el, mert az a birtokbaadás nem a vádlottal, illetőleg a nejével, hanem M. M.-val szemben rendeltetett el és foganatosíttatott, azt a magánjogi kérdést pedig, hogy a birtokbavezetés folytán az uj tulajdonosok jogosultakká váltak-e a haszonbérletet azonnal megszűntnek tekinteni s a haszonbérlőt már a gazdasági év letelte előtt a haszonbérletből kimozdítani, a vádlott méltán tekinthette vitásnak; mindezeknél fogva nem találtatott megállápithatónak, hogy vádlott a cselekményt idegen ingó dolog jogtalan eltulajdonítására irányuló szándékkal követte el. (1905. febr. 28. 1819. sz.) 336. §. 3- PHabár a lopás betörés nélkül is elkövethető lett volna, mégis a Btk. 336. §. alkalmazandó, ha betörés történt. 278. P. és M. v.-ak a pusztabiró záratlan ludóljából abban a tévedésben, hogy az ól zárva van, a léczek lefeszitése után 8 darab 24 K értékű ludat, a tulajdonos beleegyezése nélkül, annak birtokából elvettek. C.: Minthogy a Btk. 336. §-ának 3. pontja nem tesz különbséget arra nézve, hogy a lopás betörés vagy bemászás nélkül is elkövettethetett volna: ezek szerint a vádbeli cselekményt a Btk. 336. §. 3. p.-ja szerint kell minősíteni. (1905. máj. 9. 4511. sz.) 338. g. A végrehajtási sikkasztásnak 338. és 357. §§. szerinti minősitő hatása. 279. C.: A Btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztásnak tekintendő bűntett v. vétség, annak tárgyi ismérveinél fogva a Btk. 355. §-ában körülirt sikkasztással azonosítható nem lévén, a sikkasztásnak a Btk. 338. és 357. §-aiban megjelölt minősitő hatása egyedül a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztásra alkalmazandó s ehhez képest a Btk. 359. §-ában foglalt sikkasztásnak tekintendő bűntettre vagy vétségre ki nem terjeszthető. Az alsófoku bíróságok tehát a minősitésnél annyiban tévedtek, a mennyiben az egyszer lopás büntette és egyszer a Btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztásnak tekintendő vétség miatt előzően büntetett vádlottal szemben az őt ezúttal terhelő lopás bűntettét a Btk. 338. §-a alapján is, az ellene megállapított 10 rendbeli sikkasztást pedig a Btk. 357. §. alapján bűntetté minősítették. (1905. márcz. 2. 1942. szám.)