Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

741 MINISZTERTANÁCSI HATÁROZATOK. Torvényhato-közigazgatási bírósághoz, hogy az említett határozat megváltoztatása sági ügyek. meuett javara kilométerenkint 32 K 08 f. helyett 50 fillér f avarköltség Szolgabíró állapíttassák meg, s panaisaajj a faapidijakra is kiterjesztve, a pénzügyi napidíja, szabályok szerint érvényesített 4 (korona helyett a vármegyei ügyviteli szabályok, illetve a vármegyei szabályrendelet szerint járó 8 korona napidíj megállapítását kérte. A kir. pénzügyminister 1903. évi november hó 14-én 786. K. B. 1903. sz. a. az 1896: XXVI. t.-cz. 101. §-a alapján hatásköri kifogást emelt. E hatásköri kifogást a m. kir. közigazgatási bíróság f. évi április hó 19-én tartott ülésében 4162/903. K. szám a. hozott végzésével el nem fogadta, az ügyet a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozónak jelentette ki s erről a pénzügyministert az 1896: XXVI. t.-cz. 131. §-a értelmében a további eljárás felfüggesztésével értesítette. A kir. pénzügyminister az 1904. május hó 11-én kelt 121. K. B. 1904. sz. átiratával a hivatkozott törvényszakaszban kijelölt 8 napon belül értesítette a m. kir. közigazgatási báróságot, hogy hatásköri kifogását fentartja s az összeütközési esetet, elbírálás végett az 1896 : XXVI. t.-cz. 131. és 156. §-ai értelmében a m. kir. ministertanács elé kívánja terjeszteni. A közigazgatási bíróság ebben az ügyben hatáskörét az 1896 : XXVI. t.-cz. 45. §-ára alapítja, melynek értelmében «a törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel a törvényhatósági tisztviselők és más alkalmazottak illetménye, ellátása és részeltetési ügyeben intézkedik, bírósági panasznak van helye». Miután «illetmény» alatt mindazon járulékok értendők, a melyeket a közhivatali alkalmazott a törvény vagy szabályrendelet alapján követelhet, nem szenved — a kir. közigazgatási bíróság szerint — kétséget, hogy a főszolgabiráknak a közadók behajtása körül az 1883 : XLIV. t.-czikk értelmében teljesített eljárásuk után a 76. §. alapján követelhető napidijai és fuvarköltségei a hivatali illetmény fogalma alá tartoznak ; az 1896 : XXVI. t.-cz. 45. §-a alapján pedig a bírói hatáskör szempontjából nem tehető különbség azon illetmények között, a melyek a főszolgabírónak a szorosan vett törvényhatósági és a pénzügyi igazgatás körébe eső feladatai után merülnek fel, mert a míg az 1896: XXVI. t.-cz. 83. §-a az állami alkalmazottaknak csak az 1893: IV. t.-cz. szerint járó illetményekre való igényéből eredő vitás kérdéseket utalja a bíróság hatáskörébe, addig a törvény 45. §-a a törvényhatósági alkalmazottak illetményeinek kérdésében a bírói hatáskört nem korlátozza az illetmények bizonyos meghatározott nemeire, hanem azt az illetmények egész körére kiterjeszti. Abból a körülményből sem vonható következtetés a birói hatáskör hiányára, hogy a jelen ügyben a panasz; tárgya nem törvényhatósági, hanem pénzügyminiszteri határozat, mert a birói hatáskör megállapításánál nem az az alaki kérdés bír jelentőséggel, hogy valamely ügyben mely közigazgatási hatóság határozott, hanem az, hogy maga a jogvitás ügy annak tárgyias ismérvei szerint a birói hatáskörbe van-e utalva vagy nincsen. Ennek támogatására szolgál — a kir. közigazgatási bíróság szerint — a törvény indokolása is, mely szerint a bíróság hatáskörébe utalt jogvitás ügyek taxativ felsorolása mellett a hatóságok megnevezése csakis czélszerüségi okokból könnyebb áttekinthetőség végett történt, hogy tudniillik a fórumrendszer S'zabatosabbá, világosabbá tétessék s a bírósági eljárás biztosabb alapokra fektettessék.