Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÜGYEK. 745 A kir. ministerium az ebben az ügyben való eljárásra nézve Törvény hatónem állapította meg a kir. közigazgatási bíróság hatáskörét. sáS' ügyek Az 1896 : XXV. t.-cz. 45. §-a ugyanis kifejezetten csak a tör- Szolgabíró vényhatósági bizottságnak az ellen a határozata ellen ad bírósági vé- napidíja. delmet, a melylyel a törvényhatósági tisztviselők illetménye ügyében intézkedik; az a körülmény, hogy az illetményekről intézkedő ^ határozatot nem a törvényhatósági bizottság, hanem más hatóság hozta, csak akkor nem érinti a közigazgatási bíróságnak e §-on alapuló hatáskörét, ha a határozatot, a melynek meghozatala a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik, 2 más hatóság tévesen, tudniillik hatáskörén kivül hozta. Ilyen esetben a közigazgatási eljárás hibáit, tehát azt a kérdést is, hogy a közigazgatási hatóságok törvényes hatáskörüket betartották-e, a közigazgatási bíróság lenne hivatva felülbírálni és a hibát megfelelő intézkedéssel orvosolni. Ha ellenben a panasz tárgyává tett kérdésben a törvényhatósági bizottság nem intézkedhetnék, mert ez hatásköréből ki van zárva és a határozatot ezért nem a törvényhatósági bizottság, hanem más, nem is törvényhatósági, hanem állami hatóság saját hatáskörében hozta, akkor erre a határozatra a 45. §-ban megállapított hatáskör a 19. §. tiltó szabályánál fogva ki nem terjeszthető. Az a körülmény tehát, hogy ebben az esetben N. J. illetményügyében nem a törvényhatósági bizottság, hanem a pénzügyminister intézkedett, csak akkor lenne közömbös a közigazgatási bíróság hatásköre szempontjából, ha ez az illetményügy azok közé az ügyek tartoznék, a melyekben a törvényhatósági bizottságot hatáskör illeti meg; minthogy azonban vitán felül áll az, hogy a szóban levő utiszámlának megbirálása az 1883: XLIV. t.-cz. 78. §-&, s a '73662/83. sz. a. pénzügyminist. utasítás E. melléklete 1—11. §-ai értelmében a pénzügyi hatóságoknak hatáskörébe tartozik: ennélfogva a kir. pénzügyníinisternek ebben a hatáskörben tett intézkedése ellen közigazgatási bírósági eljárásnak nincs helye. Minthogy továbbá az 1896. évi XXVI. t.-cz. ott, a hol az állami tisztviselők illetményei tekintetében közbevethető jogorvoslatról intézkedik, ezen illetmények fogalmát az 1893 : IV. t.-cz.-re hivatkozással az állandó természetű illetmények megjelölésével szabatosan meghatározza, s minthogy fel sem tételezhető az, hogy azon törvény a tisztviselők egy másik csoportjára nézve egészen más módon t. i. esetről-esetre járó illetmények bevonásával akarta volna megjelölni e javadalmak fogalmát, már ebből isi következik, hogy a jelen esetben a jogorvoslat tárgya is olyan természetű, a mely a közigazgatási bírósági hatáskörbe nem tartozik. Megerősíti ezt a felfogást az 1896 : XXVI. t.-cz. 45. §-ának a szövege is. Nem lehet ugyanis) kétség a felől, hogy e törvényszakasz 2. pontjában, a melyben az élvezett ellátás felfüggesztését vagy megszüntetését kimondó törvényhatósági bizottsági határozat ellen ad bírósági védelmet, az «ellátás» alatt nemcsak a nyugdijat, végkielégítést stb., hanem a tisztviselő illetményét is érti, valamint azi is bizonyos, hogy az 1. pont második részében, az ellátás vagy részeltetés kifejezés az illetményre is vonatkozik. Következik ebből az, hogy az egész 45. §. csak az ellátás fogalma alá eső vagyis állandó természetű illetményekről rendelkezik, a nem ilyen természetű, hanem esetről-esetre járó illetmények — a milyen a most szóban levő napidij-illetmény is — azonban a 45. §. rendelkezése alá nem esvén, az azokra vonatkozó vitás kérdések megbirálása a közigazgatási bíróság hatáskörébői ki van zárva.