Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

454 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 1868: LIV. az előnyről, melyet nekik a jogérvényes ítélet nyújt. (904. ]un. t-cz- 27. 3421/903.). 248. §. 25730. Curia: Ha a jövedéki kihágási bíróság kimondotta, ítélt dolog, hogy a szeszgyár vállalkozója szavatol az üzletvezető terhére megállapított pénzbüntetésért!, a polgári perben ítélő bíróság ezen megállapítás helyességének bírálásába nem bocsátkozhatik, s csak azt bírálhatja el. vájjon a feltétel, melyhez a vállalkozó szavatolása köttetett, bekövetkezett-e vagy sem? (904. márcz. 28. 1194/903.). f:,T . 25731. Curia: A II. bíróság Ítélete megsemmisíttetik és a II. a Deresttett biróöáS utasittatik, hogy hozzon a per egész anyagára kiterjedő vagyis jogviszony a Per összes adatának figyelembevételével uj szabályszerű határozatot. egészére való& bíróság az elbírálás alá bocsátott perben a felek között fonforgó kiterjedése, jogviszonyt rendszerint, a per egész anyagának figyelembevételével köteles elbírálni. Ettől az általános perjogi szabálytól a bíróság csak abban az esetben térhet el, ha a követelés érvényesítése ellen több kifogás érvényesíttetik, amelyek közül csak egynek is fenforgása a követelés érvényesítését meggátolja. Arra nézve azonban, hogy a bíróság ítéletében nem a felek között fenforgó jogviszonyt, hanem <"«ak azt tegye Ítélkezése tárgyává, hogy a perben felhozott bizonyítékok egyike elegendő-e vagy sem a peresített igény fennállásának bizonyítására, a bíróság már csak azért sem lehet hivatva mert az ily eljárás végeredményében oly részitéletek meghozatalára vezetne, melyeknek a S. E. T. 103. és 104. §§-ainak a rendes eljárásra különben ki sem terjesztett rendelkezéseiből kitetszőleg még a sommás eljárásban sincs helye. Minthogy pedig II. bíróság a jelen esetben csupán azt a kérdést bírálta el, hogy az I. bíróság által a perben érvényesített követelés fennállására bizonyítékul elfogadott F) a. levél bizonyitja-e vagy sem a követelés fennállását és a pernek egyéb anyagát ezúttal az ítélkezésnél teljesen mellőzte s az I. bíróságot utasította uj Ítélet hozatalára, ezáltal a II. biróiág oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, melyből folyóan Ítéletét az 1868: LIV. t.-cz. 39. §. v) p. értelmében megsemmisíteni, és ugyanazt a bíróságot uj szabályszerű Ítélet hozatalára utasítani kellett (904. jan. 29. 880/v.). 25J- §• 25732. Curia: A póttárgyalás során bizonyítva van, hogy a í. . ^'"felek a per főtárgyára nézve bíróságon kívül kiegyeztek, a mennyiben d^sTa^táre'P™ vit^ az' ^ogy felperes az alperesi czégből kilépvén, összes feletti ^/^.^.'vagyonilletőségére, tehát a kereset tárgyát tevő ruscsuki serfőzzés esetén, déből őt megilletett vagyoni illetőségre nézve is végleg kielégíttetett. A bíróság tehát már nincsen abban a helyzetben, hogy a keresetben vitássá tett kérdések felett a felek kötelező határozatot hozzon. Minthogy azonban a perköltség viselésének kérdése a kereset főtárgyának elbírálása nélkül el nem dönthető és csupán a perköltség viselése kérdésének eldönthetése czéljára pedig esetleges aránytalanul költséges bizonyítási eljárásnak helye nem is lehet; kétségtelen, hogy abban az esetben, ha a per főtárgyára nézve a per folyama alatt a felek kiegyeztek, a perköltség ki által való viselésének kérdése külön birói intézkedés tárgyául már nem szolgálhat, hanem az a per főtárgyára vonatkozó bíróságon kívüli egyezséggel elintézettnek és ha abban az egyezségben a felek maguk közt a perköltségre nézve külön kifejezett intézkedést nem tettek, a perköltség is kölcsönösen kiegyenlítettnek tartandó. Az alsóbiróságok tehát az által, hogy a dolog ilyen állása mellett is a per főtárgyára és a perköltségekre nézve érdemleges elbírálásba bocsátkoztak, az 1881 :LIX. t.-cz. 39. §. o) pontjába ütköző lényeges eljárási szabályt