Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 453 zésével van kiállítva. Ekkép pedig ama perben alperesként tényleg '868: LIV. a «L. H. és társai első módosi téglaégető; czég lépett be, és az t--czeljárás is ez ellen a czég ellen folytattatott; következésképpen az 248. §. itélet rendelkezése is, annak ellenére, hogy a fejezetben a czég a Hélt dolog. nem teljes, hanem a rövidített, de közhasználatú megnevezéssel van feltüntetve az ott valóban perben állott L. H. és társai első módosi téglaégető > czégre kötelező. Minthogy pedig az itélet jogerejére nincs befolyással az, hogy az ellene használt felébb vitel mi okból nem volt sikeres: a czég ellen hozott Ítélettel, mely a jelen perben vizsgálat tárgyává nem tehető, itélt dologgá vált, hogy «L. H. és társai első módosi téglaégető) czég L. S. felperesnek az ott megítélt összeggel tartozott. Következésképen az alperesek, akik a megállaptiott tényállás szerint, az ez alatt a czég alatt fenállott betéti társaságnak beltagjai voltak, a társaság ellen hozott marasztaló itélet alapján indított jelen perben csakis olyan kifogásokkal élhetnek, amelyek vagy a társaság tartozásának a társaság ellen folyt peres eljárás befejezte után történt megszüntetésére vonatkoznak, vagy pedig őket a hitelező ellen személyesen illetik (velük szemben történt lemondás, elévülés, beszámítás stb.). Minthogy azonban az alperesek által felhozott és bizonyítani kivánt védekezés nem ilyen kifogásokra, hanem arra a kérdésre vonatkozik, hogy maga a társaság tartozott-e a kereseti összeggel? a felebbezési bíróság helyesen járt el, miden jelen perben vizsgálat tárgyát már nem tehető eme kérdésre nézve ajánlott bizonyítást mellőzte; (902. máj. 1. G. 11.). 25728. C u r i a: A felp. jelen keresete oda irányul, hogy a közte és alperes között 1893. évi deczember havában kötött életbiztosítási ügylet érvénytelennek kimondassék és alperes a felperes által tartozatlanul fizetett 155 frt 55 kr. tőke és kamatai visszafizetésére köteleztessék. A peres felek között előzőleg lefolytatott sommás perben pedig a felperesnek ugyanezen teljesítmények iránt támasztott viszonkereseti kérelme hatáskör hiányából utasíttatott el és a bíróságok voltaképen csupán a perköltség kérdésében határoztak, amenynyiben felperes az alperes által keresetbe vett biztosítási dijat befizetvén, az a kérdés képezte csak elbírálás tárgyát, vájjon felperes az ott keresetbe vett biztosítás idijat a kereset beadása után és így késedelmesen fizette-e le és ez által a perre okot szolgáltatott-e vagy sem. Minthogy ezek szerint az előző sommás perben az a kérdés, hogy a felperes által a jelen perben érvénytelenittetni kért biztosítási szerződés érvényesen létrejött-e vagy sem, érdemleges elbírálást nem nyert, és minthogy az itélt dolog fogalma alá nem az előző perben megállapított ténybeli adatok, hanem csak maga az elbírált jogviszony vonható: sem az a kérdés, hogy a vonatkozó életbiztosítási szerződés érvényesen létrejött-e, sem az, hogy felperes e szerint a keresetbe vett és csakis a biztosítási szerződésből köteleeztt 155 frt 55 kr. biztosítási összeggel tartozásban volt-e vagy sem: itélt dolgot nem képez; az alsóbiróságok ezek szerint téves alapon utastiván el felperest keresetével itélt dolog okából, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsőbiróságot a per érdembeni elbírálására utasítani kellett. (901. jun. 13. 83.). 25729. Curia: Az itélet csakl a perben álló felek közötti jogviszonyt szabályozza, és egyedül a jogalap azonossága miatt itélt dolog esete fen nem foroghat. Az itélt dolog fenforgása a feleknek arra alapított kifogása nélkül hivatalból figyelembe nem vehető, mert a magánjog a perben is a felek szabad rendelkezéseinek van aiáretve, a miből önként következik, hogy a felek lemondhatnak arról