Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
DOLOGJOO. 21 mily módon egyenlitendők ki, ebben a perben el nem dönthető és Kisajátítás, pedig annyival inkább nem, mivel felperes a kisajátított ház társ-A kisajátítás tulajdonosait a perbe be nem vonta. — C u r i a : A mennyiben fel- jellege. peres a kötbér iránt támasztott keresetével elutasittatott, a másodbiróság ítélete helybenhagyatik, a mennyiben azonban felperes egyéb kárigényével is elutasittatott, mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik akkép, hogy felperesnek az alperes jogelődével megkötött bérszerződés idő előtt bekövetkezett megszűntéből felmerült tényleges kárra vonatkozó kereseti joga megállapíttatik s az elsőbiróság utasittatik, hogy a kár miségére és összegére nézve, az ide tartozó kisajátítási iratok beszerzése után és az esetleg még szükséges további eljárás befejeztével hozzon a perköltségre is kiterjedő ítéletet. A felperes és az alperes jogelőde között, az elsőbíróság ítéletének vonatkozó helyes indokolása szerint érvényesen létrejött bérszerződés értelmében kétségtelen ugyan, hogy a menynyiben az alperes jogelőde, vagy annak örökösei, illetve jogutódai felperesnnek a bérletet idő előtt felmondanák, felperes az erre az esetre is kikötött 20.000 korona kötbért azonnal követelheti és jóllehet ez a felmondás bekövetkezett: mindazonáltal az alsóbiróságok helyesen utasították el a felperest e kötbér iránti keresetével, mert a bérszerződés emiitett rendelkezésének, a dolog természeténél, az ügylet czéljánál fogva és ellenkező kikötés hiányában, az az értelme, hogy a felmondás és ennek következménye az alperes jogelőde és jogutódai akaratával szemben legyen biztosítva, tehát a kötbér abban az esetben legyen fizetendő, a mikor a felmondás egyedül a most emiitettek akaratától és magánérdekétől függ. már pedig a jelen esetben a felmondás a bérlet tárgyának az eskütéri hiddal kapcsolatos szabályozás végett tehát közczélra szükséges, alperes jogelődére elhárithatlan kényszerrel ható kisajátítása folytán következett be s erre az esetre a kötbér kikötve nem volt. A felperres azonban a kötbért a bérleti időtartam be nem tartásából származó vagyoni érdeke, lényegileg tehát a most emiitett körülményből származó kára czimén igényelte, az tehát, hogy felperes a kötbér iránti keresetével elutasittatott, nem zárja ki azt, hogy felperes jelzett kárigénye a jelen per keretén belül megbiráltassék. E részben ugyanis a felperes keresetének nem áll útjában az, hogy a felmondás kisajátítás folytán következett be, mert a felperesnek a bérlet időelőtti megszűntéből felmerült jogos kárigényét, a menynyiben a felperesnek tényleges kára támadt, maga a kisajátítás és az ezen alapuló jogszerű felmondás meg nem szüntette, miután a bérlők igényeinek kiegyenlítését az 1881 :XLI. t.-cz. 28. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezés általában, tehát abban az esetben is biztosítja, ha a bérleti jog telekkönyvileg bekebelezve nincsen. A bekebelezés hiányának ugyanis csak az a> következménye, hogy az ilyen igény nem az 1881 :XLI. t.-cz. II. fejezetében megállapított elvek alapján külön kártalanittatik és hogy ez esetben a bérlő igénye nem a kisajátítóval, hanem csak a kisajátítást szenvedettel, illetve a. bérbeadóval szemben érvényesülhet. De nem áll útjában a felperes kárigénye érvényesülésének az sem, hogy a bérlet tárgyának korábbi tulajdonosai mind perbe nem vonattak, mert a felperes a többi tulajdonossal szerződéses viszonyban nem állott a szerződésből szár-