Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY 1884:XVII. t.-cz. (ipartörvény) 146. §-a és az 1891 :XIV. t.-cz: Kereskedei­85. §-a ugyanis kimondja, hogy az utóbbi törvény szerint szer",^'5!xxxvíl vezért betegsegélyző pénztárak nem tekinthetők a kereskedelmi tör- _cz vény alapján alakult szövetkezeteknek, de annál kevésbé tekinthe­tők a kereskedelmi törvényben szabályozott valamely más alakzatú fí °°* kereskedelmi társaságnak; következésképen az alperes kerületi be-zöDénztar al­tegsegélyző pénztár és ennek pénztárnoki és ellenőri állású alkalma-~kalmazottja. zottjai közötti jogviszonya az 1875 : XXXVII. t.-cz.-ben foglalt ke­reskedelmi törvény hatodik czimének és az 1884: XVII. t.-cz. 141. és 176. §-ának határozmányai annál kevésbé alkalmazhatók, mivel az 1891 :XIV. t.-cz. 76. §-a csak azokat a vitás kérdéseket utalja az 1884: XVII. t.-cz. 176. §-a szerinti eldöntés útjára, amelyek ál­talában a munkás és a munkaadó között, a visszatartott betegsegé­lyezési járulékok tekintetében támadtak, és amelyek a betegsegélyző pénztár és a munkaadók közt, az utóbbiakat terhelő befizetési köte­lezettség iránt keletkeznek, azok a vitás ügyek pedig, amelyek biz­tosított személyek és a betegsegélyző pénztár közt a nyújtandó segély tekintetében forognak fenn, a pénztári alapszabály szerint alakitott választott bíróság hatáskörébe tartoznak, holott a fenforgó perben a vita a kerületi betegsegélyző pénztár és az ennek igazgatósága részérői megválasztott pénztárnok és ellenőr közt a szolgálati viszony feltételes felmondásának érvényessége felett keletkezett. Ellenben ala­pos alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabály sértésével mondotta ki az alperes kerületi betegsegélyző pénztár igaz­gatósága részéről feltételesen eszközölt felmondást érvénytelennek. Határ az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezést- czéljából a betegsegélyezési pénztárak felállitását törvény rendelte is el, és habár ezek a pénztárak kormányilag jóváhagyott alapszabályokkal birnak és felügyelet és ellenőrzés tekintetében az iparhatóságoknak vannak alárendelve, azért mégis eme betegse­gélyző pénztárak harmadik személyekkel való magánjogi vonatko­zásaikban az általános magánjogi törvények és jogszabályok alatt állanak s a megválasztott tisztviselők közötti szolgálati jogviszony is csak magánjogi viszonynak tekintendők. A szolgálatadó és a seol­gálatot vállaló közti jogviszonyra jelesül annak tartamára, megszün­tetésére s a viszonos kötelezettségekre nézve elsősorban a szerződés feltételei az irányadók, ily feltételek hiányában pedig ugy a szolgálat­adó., mint a szolgálatot vállaló jogosítva van a szolgálati viszonyt a szolgálatot vállaló állásának megfelelő idejű felmondás által meg­szüntetni. A fenforgó esetben az alperes betegsegélyző pénztárnak a perhez csatolt alapszabályai 24. §-a szerint az igazgatóság teendője a tisztviselők választása és fizetésük megállapitása. Az ügyviteli sza­bályok 10. §-a szerint az igazgatóság alkalmazza, és mulasztás eseté­ben elbocsáthatja az iroda- és szolgaszemélyzetet, s végül ugyan­csak az ügyviteli szabály 26. és 27. §-ai szerint a pénztári számvitelt az e részben kiadott miniszteri rendelet szabályai érteimében a pénz­tárnok és ellenőr eszközlik, s ezek évi fizetésüknek megfelelő óvadék mellett alkalmaztatnak, egy évi működés után véglegesittetnek és súlyos mulasztás esetén azonnal, minden kártérítési igény nél­kül elbocsáthatók. Az idézett alap- és ügyviteli szabályok, valamint a felperesek megválasztására vonatkozó igazgatósági határozatok nem tartalmazzák azt, hogy felperesek az alperes pénztárnál akár meg­határozott hosszabb időre, akár éltük tartamára választattak volna, és az ügyviteli szabályoknak az a kitétele, hogy az igazgatóság mu­lasztás esetében elbocsáthatja az iroda személyzetét, s hogy a pénz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom