Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 253 özvegy az összes hagyatéki javak egynegyed részének haszonélveze- T°™ényes tét kapja. Tekintettel már most arra, hogy a hagyatéki vagyon ér- örökles. téke oly nagy, hogy egynegyed részének haszonélvezete vétessék Az özvegyi bár alapul, az egész vagyon vagy annak csak a fele az özveg\Í°Sterjedelme özvegyi jogát a mely egyedül az örökhagyó társa- ö' dalmi és vagyoni állásához mért lakásból és tartásból, esetleg az 1840:VIII. t.-cz. IS. §-ának értelmében a közszerzeményi joggal nem terhelt hagyatéki javak egyötöd részének haszonélvezetéből állhat, bőven kielégiti; és tekintettel arra, hogy az özvegy özvegyi jog czimén az egész hagyaték haszonélvezetében csak az özvegyi tartás szabályozásáig maradhat, ez pedig már az örökhagyó által eszközöltetvén, az özvegy az 1894: LVL törvényczikk 81. §-a alapján csupán e jog biztosítását igényelheti: özvegy M. A.-né tartozik a törvény rendes utján kimutatni azt, hogy özvegyi jogát szabályozó ez a szerződés érvénytelen, vagy hogy őt a törvény alapján kiterjedtebb haszonélvezet illeti meg, mint a minőt részére a szerződés biztosit- A dolog ilyen állásában különös tekintettel arra. hogy a hagyatéki értékek fele része a közszerzeményi igény biztosítására tartatván vissza, az örökösöknek csak a másik felerész adatott át. az özvegyi jog mérvének megállapításánál csupán az átadott felerész vétetett tekintetbe és csupán ennek a felerész 4 ^-ának haszonélvezete biztosíttatott az özvegy javára saját jogán, e/ie rész pedig M. Irma és Imre jogán, az árverésig befolyandó jövedelem tehát az özvegynek e czimen ez arányban adható ki. De a hagyaték ekként átadatván s az özvegyi jog szabályoztatván, nincs semmi akadálya annak, hogy a felerészből M. S.-t és Gy.-t megillető 3/i6—3/ie rész nekik kiadassék. A közszerzemény biztosítására visszatartott másik felerész vitás az özvegy és ellenérdekű IC S. és Gy. közt; minthogy azonban az egyketted rész jövedelmének Vi6 része az özvegyet elismerten özvegyi jog czimén, 6 lö része pedig M. Irma és Imre jogán különben is megilletné: a jövedelemnek ez a 10/ie része özv. M. A.-nénak a közszerzeményi igény ítéleti eldöntéséig is kiadandó, ellenben a M. S. és Gy.-t illetendett Vib—3/i6 rész a jelzett per eldöntéséig letétben visszatartandó. Önként értetik, hogy ugy az örökrészek, mint a jövedelem kiadása csupán az elsőbiróság végzésében említett s netán ezenfelül kiadott előlegek és egyéb öszszegek beszámitásával és mások szerzett jogainak sérelme nélkül eszközölhető (904. máj. 13. 2288.). 21407. Ipolysági tsz.: Alp. köteles 475 kor. tőkét felperesnek megfizetni. Felperes keresetének ezt meghaladó részével elutasittatik. Felperes keresetében előadta, hogy B. A.-nak két gyermeke maradt: Eszter és kiskorú Lajos. Hagyatékát a füzesgyarmati 44. számú telek jegyzőkönyvben felvett ingatlanok egynegyed része képezte s erre a tulajdonjog öröklés czimén kiskorú B. Lajos nevére kebeleztetett be, mivel Eszter már élőbbről kielégitést nyert. Örökhagyó azonban még életében Eszternek, e perbeli alperesnek ajándékozta a 44. számú telekjegyzőkönyvi I. 1. sor.. 51. hrsz. házat és — 1. 818. hrsz. szőlőt egészben és az ottani többi ingatlanok 3 * részét; minthogy kiskorú Lajos köteles része csorbítva lett 700 korona erejéig, alperes ezt kiegészíteni köteles: de csorbát szenvedett felperes özvegyi joga is, a mennyiben őt a házban lakás joga illeti meg, ugy az alperesnek jutott ingatlanok felerészének haszonélvezeti joga; kéri azért felperes, ugy is mint kiskorú La-