Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

254 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes jos fja fc. t. gyámja, alperest kötelezni: 1. kiskorú B. Lajos réöröklés szgre köteles része czimén 700 korona tőke megfizetésére; 2. az Az özvegyi ingatlanok alperest illető jutalékának felerészére az özvegyi haszonjogterjedelme élvezeti jog; 3. a házban életfogytiglani lakásjog megítélését; 4. és tartalma. ezek telekkönyvi bekebelezésének tűrésére. Bizonyított tény az,^ hogy örökhagyó még életében bizonyos ingatlanait alperesnek ajándékozta s igy a hagyatékban csupán a 44. számú telekjegyzőkönyvi ingatlanok maradtak, melyek egészben a kiskorú felperesnek adattak^ át, az ajándékozás ezen része tehát a kiskorú felperes részét nemi sérti, de sérti a többi része, mert ezáltal két gyermeke közül a felperesként fellépő kiskorú Lajost köteles részében megrövidítette^ A kiskorú felperes részére e czimen 475 korona tőke volt megítélendő. Ellenben az özv. B. A.-né született T. E. felperest ugy a házbani lakás, mint az ingatlanok felerészére irányuló özvegyi haszonélvezeti jog iránti keresetével elutasítani kellett, mert az örökhagyónak az ajándékozás utján tett vagyon átruházását az özvegy özvegyi jogi haszonélvezetének érvényesítése végett megtámadni nem jogosított s e jogát csupán az elhalt férj hagyatékából követelheti; a per adatai szerint pedig ilyen hagyaték nem maradt (902. ápr. 17. 514.). — Budapesti tábla: Az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatja s özv. B. A.-né javára özvegysége tartamára a házban a lakásjogot megítéli s alperest kötelezi, hogy a lakásjognak felperes javára való bekebelezését tűrje, felperesnek a házban lakást adjon s a lakás addig elvont egyenértéke czimén évi 30 koronát fizessen, egyebekben helybenhagyja. Az elsőbirósági ítélet felebbezett részét a rendelkező rész, szerint részben meg kellett változtatni, mert tekintettel arra, hogy néhai B. A. vagyonának nagyobb részét néhány hónappal halála előtt ajándékozta alperesnek s a hagyatékul maradt és felperes javára a lakás, élelem és ruházatból álló kikötménynyel terhelt, egészben kiskorú B. L.-nak jutott vagyon a szakértők véleménye szerint csak az özvegy tartására (élelem és ruházat) elegendő, igy tehát az örökhagyó a jelzett ajándékozás által az özvegyet megfosztotta attól, hogy özvegyi jogát az őt e czimen megillető lakásra nézve is érvényesíthesse: e tekintetben felperes a keresettel nemi volt elutasítható s javára az örökhagyó által alperesnek ajándékozott házban a lakásjogot s az örökhagyó halála óta elvont lakás egyenértékét meg kellett ítélni. Egyebekben az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatott, a felperes által igényelt haszonélvezeti jogra vonatkozóan azért, mert az örökhagyó után maradt s egészben kiskorú B. L.-nak jutott hagyatéki vagyonnal biztosított élelem s ruházat kikötménye felperesnek a lakáson felül özvegyi joga czimén támasztott igényét fedezi (903. jan. 27. 4194/902.). — Curia: A másodbiróság Ítélete annyiban, a menynyiben a kiskorú B. L. részére megítélt 475 korona és ennek kamatát meghaladó kereseti követelés elutasittatott: helybenhagyatik. Helybenhagyatik a másodbirósági ítéletnek az a további rendelkezése is, a melylyel özv. B. A.-né felperes javára özvegysége tartamára a házban a lakosjog megállapittatott és alperes ezen jog telekkönyvi bejegyzésének tűrésére köteleztetett. Egyebekben a másodbiróság, az elsőbiróság ítéletére is kihatólag, megváltoztattatik, az özvegy B. A.-nét megillető özvegyi tartás részbeni kiszolgáltatásának kötelezettsége alperes terhére megállapíttatik és alperes arra köteleztetik, hogy e czimen felperes özvegy részére évi 43 korona