Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 251 élhetésére nem elegendő, sem azt nincs jogosítva követelni, hogy T°r^énVe a felperesnek örökségkép rendelt ingatlan jutalékokra özvegyi ha- örökles. szonélvezeti joga megítéltessék; minélfogva elsőrendű alperes a bír- *z özvegy tokba bocsátásra és az elvont hasznok megtérítésére helvesen kö- J°S Mteg*teleztetett (903. febr. 13. 2631 902.). 21404. Curia: Tekintettel arra, hogy alp.-ek nem vonták két- Az fozvep, ségbe felperesnek azt a kereseti állítását, ami különben a családi J?f ^^j0 értesítővel bizonyítottnak is tekintendő, hogy B. D.-né alperes néhai 6á r B. V.-nek második neje volt s a felperes az örökhagyónak első házasságából született S. nevü fiától származott; tekintettel továbbá arra, hogy az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a szerint oly esetben, midőn az örökhagyó után az előbbi házasságából származó gyermek is maradt, az özvegy férje javaiból özvegyi haszonélvezetül csakis egy gyermekrészt követelhet, amely szabály alól egyedül a lakóház és belsőség képez természetszerűleg kivételt, amelyeknek haszonélvezete az özvegyet egészben megilleti; végül tekintettel arra, hogy örökhagyó után 4 életben levő származó maradt, t. i. felperes, az első házasságból született Sz. nevü fiától származó unokája és a B. L második nejével nemzett kiskorú alperesek: az előadottaknál fogva a kir. tábla Ítéletének megváltoztatásával, özvegy B. V.-né özvegyi haszonélvezeti jogát a g—i egész belsőségre, egész házra, valamint a többi hagyatéki vagvon Va részére korlátozni s ehhez képest a birtokban levő alpereseket, stb. (902. nov. 19. 7319.901.). 21405. Curia: Az özvegyet első sorban megilleti elhalt férje házában a lakás, ez a jogosultság azonban nem az egész ház és belsőség használatát, hanem csak azt biztosítja az özvegy részére, hogy a hagyatéki házban lakása legyen. Azt nem követelheti az özvegy, hogy a házhoz tartozó belsőséget, kertet egészben ő használja, a mennyiben a belsőségen levő házi kert, a dolog természeténél fogva, a házban lakó valamennyi jogosult házi szükségletének fedezésére szolgál, javára csak a kert fele részének használatát lehetett megítélni (904. márcz. 2. 4107.). 21406. Curia: A tábla ítélete megváltoztattatott s az elsőbiróság végzése hagyatott helyben a következő okokból: Nem vitás a felek közt, hogy a végrendelet nélkül elhalt M. A. után négy leszármazó örökös maradt, sőt ezek örökösödési jogukat törvényes lemenő öröklés jogczimén kölcsönösen és kifejezetten elismerték; vita tárgya köztük egyedül a hagyaték állagának ingókkal, illetve követelésekkel kiegészítése és az volt, hogy az örököstársak egymásnak előre kapott értékek alapján tartoznak-e és minő megtérítéssel. A törvényes lemenő öröklési jogának kölcsönös elismerése nem hagy fenn semmi kétséget a tekintetben, hogy a négy örökös részben van hivatva örökölni, ennyiben tehát a hagyatéki eljárás folyamán az >* egyezség létrejöttnek tekintendő; minthogy pedig a fentemiitett vitás kérdések a dolog ilyen állásában, tekintettel az 1894 : XVI. t.-cz. 73. §-ára. a hagyaték átadását nem akadályozzák: az elsőbiróság helyesen intézkedett akkép, hogy a hagyaték átadása tárgyában rendelkezett s hogy az örökösöket ugy a hagyaték kiegészítése, mint a vitatott, de el nem ismert előre kapott értékek kérdésének megoldása tekintetében egymás ellen kölcsönösen perre utasította. Az elismertnél nagyobb mérvű beszámítást dr. 11 Gy. ellen nemcsak M. S., de Irma és Imre is vitatván, ezek is voltak M. Gy. 'ellen az összes vitás tételek tekintetében a törvény rendes útjára utasitandók. A hagyatéki eljárás adatai szerint M. Gy. és S. öröklési jutaléka részben engedmény utján harmadik személyekre ruház-