Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

250 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes 21401. Curia: II. r. alp. azt panaszolja, hogy ő jogszabályséröröklás. téssel köteleztetett annak tűrésére, hogy felperes követelése az ő Az özvegyi özvegyi jogát megelőzőleg kielégíttessék, mivel az özvegyi jog is jog jellege. ,pp Qjy ^gy^^ teher, mint a felperes állítólagos követelése, tehát felperes követelésének kielégítésére nézve vele szemben a bekebelezési időpont, vagyis a rangsor az irányadó. Ez a panasz alaptalan, mert az özvegyi jog is örökösödési természetű, és csak a hagyatéki terhek kielégítése után fenmaradó örökségre terjed ki és az örökhagyó adósságainak kielégítését az özvegyi jog nem akadályozza. Ennek kimondásával tehát a felebbezési bíróság jogszabálysértést nem követett el (903. máj. 9. G. 707/962.). Özvegyi jog 21402. Budapesti tábla: Valamint az 1894: XVI. t.-cz. vitás hagya- 81. §-ban foglalt rendelkezéséből nyilvánvaló az, hogy a hagyatéki fék esetében, bíróság az esetben, ha az örökhagyó özvegye van a hagyatéki vagyon birtokában, az özvegyi jog megszorítása iránt intézkedést nem tehet és az örökösök az özvegyi jog megszorítását csakis a törvény rendes utján követelhetik, ugy a hagyatéki bíróság a birtokban lévő özvegyet sem helyezheti vitás özvegyi jogánál fogva a hagyatéki vagyon birtokába, hanem az özvegy ebbeli jogát szintén csak a törvény rendes utján érvényesítheti. Az 1894 :XVI. t.-cz. 92. §-a értelmében pedig a hagyatéki bíróság az örökösök kérelmére a birtokban levő özvegy ellen biztosítási intézkedést, amennyiben veszély forog fenn, csakis a hagyatéki vagyon állagának biztosítására korlátozva rendelhet el. Oly esetben azonban, midőn az örökhagyó özvegye birtokban nincsen, a veszély pedig fenforog és az igénylő felek a hagyatéki vagyon mikénti kezelésére meg nem állapodtak, a hagyatéki bíróság az örökös kérelmére az 1894 : LVI. t.-cz. 90. §-a alapján a hagyatéki zárlatot elrendelni köteles. Minthogy pedig az örökhagyó özvegye az örökhagyóval halálakor együtt nem lakott, sőt közöttük a házassági kötelék felbontása iránt válóper is folyt, de különben a fölvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint nem az özvegy, hanem S. A.-né van a kérdéses hagyatéki ingatlanrész birtokában, minthogy továbbá a zár lattárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt adó végrehajtási letiltási rendelvény szerint a hagyaték állaga is veszélyeztetve van, a zárlatot kérő S. A.-né öröklési joga pedig valószinüsittetett, tekintettel arra is, hogy az özvegy és S. A.-né a kérdéses ingatlanrész kezelésére ugy a bérjövedelem biztosítására nézve meg nem állapodtak, mindezeknél fogva az elsőbiróság végzését megváltoztatni és az előzetes hagyatéki zárlatot elrendelni kellett (904. márcz. 16. 2369.). — Curia: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a másodbiróság a hagyatéki zárlatot, az örökösödési zárlatot a hagyatéki eljárás folyama alatt, e perutasitást megelőzően az 1894 : LVI. t.-cz. 90. §-a alapján rendelvén el, végzése nem tartozik azon másodbirósági végzések sorába, melyek ellen az idézett törvény 124. §ja a további felfolyamodást megengedi (904. máj. 25. 3835.). Az özvegyi 21403. Curia: Az 1840: VIII. t.-cz. 16. §. értelmében a férj jog vegrende-iogoáitva van nejének özvegyi tartását végrendeletileg szabályozni. A leti szűöa/yo-jelen esetben örökhagyónak az a végrendeleti intézkedése, hogy hazása. gyatékának fele részére nejét örökösévé nevezte, kétségtelenül magában foglalja a gondoskodást az iránt, hogy neje özvegységében megélhessen. Amennyiben tehát 1. rendű alperes, férjének ezt a végrendeleti intézkedését elfogadta, már most sem azzal a kifogással nem élhet sikeresen, hogy a neki örökségképen rendelt vagyon meg-