Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

V Szülők és gyermekek viszonos gs/e^ekeeSk tartási kötelesséqe*"). viszonos tarv-' y tási köteles21359. Curia: Felperes az időközben elhalt B. A.-sal kötött^ „alyszülők törvényes házasságából származó R. nevű gyermekének tartásdija égjtási köteiránt inditotta keresetét a nevezett gyermek nagyszülői, az alperesek lessége. ellen. Olyan esetben, midőn az unoka a nagy szülők ellen kiván tartási igényt érvényesíteni, az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a értelmében a tartásdíjat a gyámhatóság állapítja meg, a felebbezési bíróság tehát jogszabályt sértett azzal, hogy a bírói hatáskör alá nem tartozó ennek az ügynek érdemi elbírálásába bocsátkozott, annál fogva tekintettel a S. E. 166. §-ára, illetve a 27. §. utolsóelőtti bekezdésére, mindkét alsóbirósági ítéletet hivatalból feloldani, a további eljárást megszüntetni és felperest az alperesnek okozott perköltség fizetésére is kötelezni kellett (904. szept. 30. L G. 188. sz.). 21360, Curia: A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tény-Az anya tarállás szerint felp. keresete arra irányuk hogy alp. az A) alatti okirat tásaa gyerszerint részéről a végrehajtást szenvedő javára lekötött és a végre- me* a"al hajtató részére lefoglalt készpénzbeli kikötmény megfizetésére köteleztessék. A felebbezési bíróság által alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A) alatti okirat szerint alperes a végrehajtást szenvedő mint az ő édes anyja részére tisztán életfentartásra szolgáló javadalmazás czimén magát az anyjának élete fogytáig évi 3000 korona fizetésére kifejezetten akként kötelezte, hogy ha ez bárki által végrehajtásilag lefoglaltatnék, az ő fizetési kötelezettsége megszűnik, mert mihelyt megszűnik a czél, amire a fizetés felajánlva lett, megszűnik a megajánlott fizetés értelme is. Az A) alatti okirat most ismertetett tartalmából és a felebbezési bíróság ítéletében foglalt abból a .ténykörülményből, hogy alperes atyjának mi vagyona sem volt, illetőleg alperes atyja után mi vagyona sem maradt, továbbá abból a körülményből, hogy a felebbezési bíróság ítéletében nincsenek megállapítva tények az iránt, hogy a végrehajtást szenvedőnek külön vagyona volt és ilyen vagyont az alperesnek átengedett, jogilag következik, hogy nem létezett vagyon, amire a végrehajtást szenvedő a férje után özvegyi jogot gyakorolhatott volna és hogy alperes az illető kikötmény fejében a végrehajtást szenvedő részéről mi vagyoni ellenértéket sem kapott, hanem alperesnek az a lekötelezettsége tisztán a kegyeletre és a törvény ama rendelkezésére vezethető vissza, amely szerint a gyermek a tartásra szoruló szülőt eltartani köteles. Hy körülmények között abból a kikötésből kifolyóan, hogy az illető kikötmény lefoglalása esetében alperes fizetési kötelezettsége megszűnik, a hitelezők kijátszására jogilag következtetni nem lehet, és alperes fizetési kötelezettségének megszűntével sincs veszélyeztetve az a czél, amire a kikötmény a fent kifejtettek szerint szolgált; már pedig a gyermek és szülő az utóbbit az előbbivel szemben megillető tartási igény módját, úgyszintén az adományozó a kegyeleti ténykedés terjedelmét tetszésük szerint szabályozhatják; következésképen az illető kikötés a végrehajtást szenvedő anya hitelezőivel szemben is hatályos, és az alperes a foglalás megtörténte után a fizetését beszüntesse vagy folytassa (903. márcz. 24. G. 52.). *) L. alább a házasságon kivül született gyermek íartására vonatkozó jogeseteket.