Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
228 CSALÁDJOG. Szülök és ségképen szálltak felperesre, a zár alól felmentette, holott nyilvángyermekek VSL\óf hogy azok még abban az időben, midőn az ingatlan és felozti vlszony-szereivényei H. Elemérrle! háramlottak, meg nem voltak. Ezek a A kiskorú panaszok nem alaposak. A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szea^efmének°T'T'm^ u^yanis az az ingatlan, melyen a végrehajtás foganatosíttatott, lösleee ~'^&s'ze& felszerelvényeivel néhai H. István után örökség utján hárult H. Elemérre, atyja a végrehajtást szenvedő részére meghatározott összegű évi járadék kiszolgáltatásának kötelezettsége mellett. Ily körülmények között a javak haszonélvezete a háramlás kezdetétől fogva igénylő felperest illette s abból a jogszabályból folyóan, hogy az atya törvényes gyermekének javait számadás kötelezettsége nélkül kezeli, jogszerűen csak az következik, hogy a jövedelemnek fölöslegét az atya megtarthatja Vagy saját czéljaira fordíthatja, azonban fölöslegnek csak az tekinthető, a mi a kiskorú tartásán és neveltetésén felül és a gazdaságnak leltárszerü állaplotban való fentartása után fenmarad; mihez képest a leltári) tárgyaknak az időnként szükségesnek mutatkozó kicserélése vagy felu jitása czéljáböl beszerzett u j. anyag nem a beszerzést tényleg eszközlő atya, hanem a fiu részére szerzettnek tekintendő, az atya saját vagyonának pedig csak akkor, ha bizonyítást nyerne, hogy az ingatlan felszereléseként jelentkező tárgyakat az atya saját külön vagyonából vagy a jövedelem fölöslegéből a maga részére vásárolta, a felebbezési bíróság ítélete azonban ily irányú ténymegállanitást nem Gvrím/Zűtósd>rtalmaz (904. máj. 18. G. 772/903. ). síjóváhagyás 21358. C u r i a: A 2: /. alatti adásvételi szerződést az szüksége, annak 7. pontjában foglalt tartalommal Zala vármegye árvaszéke, mint a kiskorú alp. -ek illetékes gyámhatósága jóváhagyta, mihez képest a kiskorú alperesek törvényes képviselőjének—az a cselekménye, hogy ő a kiskorúak nevében a kereseti kötelezvényt kiállította, gy ámhatóságilag jóvá hagyottnak tekintendő. A kötelezvénynek abbeli tartalma, hogy per esetére a hitelező részéről sziabadon választható sommás bíróság Illetékessége köttetett ki, nem tekinthető oly lényeges kikötésnek, a melynek érvényességéhez a gyámhatóság külön jóváhagyása volna szükséges, és minthogy ekként a kiskorú alperesek törvényes képviselőjük által magukat per esetére a felperes részéről szabadon választható sommás bíróságnak alá vetették, ennélfogva az 1868: L1V. t. -cz. 53. §-ának d) pontja a fenforgó esetben alkalmazást nem nyerhet, minek következményekép a sommás eljárás 27. §-ának azon rendelkezése alapján, hogy a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe tartozik venni az illetékesség hiányát azokban az esetekben, a melyekben a rendes bírói illetékességtől eltérésnek helye nincs, valamint a sommás eljárás 153. §-ának első bekezdése és a 166. §-a alapján az elsőbiróság Ítéletének feloldása s az eljárás megszüntetése mellett felperesnek költségben marasztaltatása helyt nem foghat (904. szept, 14. I. H. 32. ).
