Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 217 hozományra vonatkozó minden joga elenyészett, mi az osztr. ált. Házassági polg. törvénykönyv 1229. és 1263. §. rendelkezéseiből kétségtelen. vagy°nJ°gMinélfogva alperesnek az a kifogása, hogy az elhasználható dolgok Hozomány és készpénzhozomány az ő tulajdonává váltak, melyeket visszaadni visszaadása nem köteles, nem bir jogi alappal, mivel a férjnek az osztr. polg. törvénykönyv 1227. §-a alapján alapuló tulajdonjoga csak azt jelenti, hogy a férj a készpénzből és elhasználható dolgokból álló hozomány felett szabadon rendelkezhetik, amint pl. szabadon rendelkezik az adós a kölcsön felvett pénzzel, de a házasság megszűnésével az olyan hozományi dolgok is a nőnek visszaadandók, kinek azokhoz való joga a házasság tartama alatt csak aludt, de nem szűnt meg (902. okt. 30. 3398.). Curia: Hhagyja (902. szept. 9. 102.) 21337. Curia: A perben bizonyítva lett, hogy örökhagyó B. J.-né néhai Sz. M. hagyatékából 1012 írt 50 kr. készpénzben kifizetendő osztályrészben részesült, melyből 800 irtot készpénzben, örökségének többi részét pedig gazdasági állatokban kapta meg és vitte férje házához, ki ezen vagyoni értékeket átvette. Felperes, mint B. J.-né egyedüli leszármazója és örököse &st a vagyoni értéket mint anyjának hagyatékát talperes ellen igényelvén, az jogerősen meg van állapítva, hogy a szóban forgó értékből 800 frt néhai B. J.-né hagyatékát képezi, abban az öröklés felperest mint leszármazót illeti, de az értéket alperes életében kifizetni nem, hanem csak biztosítani tartozik azért, mert az örökhagyó ezen hagyatékának tekintendő érték haszonélvezetét neki életfogytig biztosította. Felebbezés tárgyát képezi az, hogy vajon azon érték, mely néh. B. J.-nénak nem készpénzben, hanem gazdasági állatokban adatott ki osztályos testvére Sz. F. által, az ő, t. i. örökhagyó hagyatékát képezi-e, hogy alperes azt felperesnek mint anyja törvényes és végrendeleti örökösének a haszonélvezet megszűntével kiadni, addig pedig megfelelően biztosítani tartozik-e? Az tény, hogy a szóban forgó ingók természetben nincsenek meg ós az örökhagyó halálakor sem voltak meg, de ez nem változtat azon a tényen, hogy alperes az ingókat nejétől mint annak hozományát átvette, tehát azok értékét megtéríteni tartozik, mert a szóban forgó ingók elhasználása által azok értékére tulajdonjogot nem szerzett, ezt az állagában megváltozott értéket csak a házasság tartama alatti haszonélvezetre volt jogosítva megtartani, a házasságnak neje halála folytán bekövetkezett megszűntével pedig felperesnek mint neje örökösének kiadni tartozik, a fenforgó esetben azonban csak saját halála bekövetkeztével, mert neje, felperes által meg nem támadott végrendeletében igy rendelkezett. A kir. tábla ítéletét tehát ezeknél fogva a rendelkező részben foglaltak szerint meg kellett változtatni és pedig az állatok értékére nézve azért, mert igaz, hogy felperes az értéket 910 írtra tette és ezt az elsőbiróság ily összegben állapította meg, de mivel néh. B. J.-né összes öröksége csak 2025 koronát tett és ő ebből készpénzben 1600 koronát kapott, örökségének az a további része, melyre a gazdasági állatok adása által nyert kielégítést, nem tehetett többet 425 koronánál, mely épen ezért tekintet nélkül Sz. F. és neje értékelésére, az elsőbiróság Ítéletétől eltérően ily összegben volt meghatározandó, és felperes javára megítélendő akkép, hogy ez összeget csak alperes halála után követelheti, addig az ideig azonban biztosítani jogosítva van. (902. nov. 12. 5097/901.)