Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

218 CSALÁDJOG. Házassági 2. Köz szerzemény és nöi külön vaqyon. vagyonjog. J y A közszerze- 21338. Curia: A kÖzsaerzői jog viszonos lévén, kiterjed az mény fogai- nemcsak! a férj., hanem, a feleség vagyonainak jövedelmére is; köyetma és 7^^-kezésképen, ha a férj vagyonának beszedett gyümölcse közszerzemény, ugyanaz egyszersmind a feleség vagyonának a férj elhalálozása idejéig beszedett gyümölcse is. A 6 mm. búzára és 28 véka árpára tehát közömbös az, hogy kinek, t, i. az; örökhagyónak, vagy alp.-nek a földjén termett^? hanem lényeges az, megvoltak-e örökhagyó elhalálozása idejében? És minthogy ezt felperesek nem bizonyították, helyesen utasittattak el keresetünknek a 6 mm. buza felére irányzott részével feltétlenül és keresetünknek a 28 véka árpára irányzott részével ugyanígy voltak volna elutasitandók, de mivel alperes a másodbiróság Ítélete ellen felebbezéssel nem élt, az előnyére meg nem változtatható, mert alperes özvegyi joga alapján mindaddig, mig az korlátozva nem lett, mi csak e perben történt, a hagyatékul maradt élelmiszereknek, köztük a szalonnának felhasználására is kétségtelenül jogosult volt, azt tehái, ha a maga részére használta volna is fel., a törvényes örökösöknek átadni, illetőleg értékét megtéríteni nem tartoznék (903. jan. 7. 660.). 21339, Curia: A másodbiróság az ingatlanok közszerzeményi minőségét kizáróan alp. beismerésére alapítja. Ámde alperes kérdédéses beismerése nem egyszerű, hanem minősített, a mennyiben alperes a közszerzemény fenforgásának általánosságban történt tagadása után beismerte ugyan az elleniratban, hogy a kérdéses ingatlanokat vette, de nyomban hozzáteszi azt is, hogy itt sincs közszerzemény, mert tagadja, hogy felesége elhunytakor több vagyona volt volna, mint volt a házasság megkötése idejében s a viszonválaszban előadja még azt is, hogy ezeket az ingatlanokat az apjától örökölt és eladott más ingatlanok árán vásárolta. A sommás eljárásnak a ptr. 163. §-a helyébe lépett 59. §-a értelmében azonban az ilyen beismerés nem fogadható el egyszerűen teljes beismerésnek, hanem a per adatainak szorgos méltatásával állapítandó meg, hogy az beismerésnek vagy tagadásnak veendő-e? A jelen perben pedig, hol nem valamely ingatlan puszta vétele, hanem az a döntő kérdés, hogy az életben levő házastárs összes vagyonában van-e szaporulat, azaz szerzemény, a kérdéses beismerés egyáltalán nem vehető a közszerzemény elismerésének, hanem ellenkezően csakis arra vonatkozó tagadásnak. A közszerzemény fenforgását tehát ebben az esetben is felperesek tartoztak bizonyítani, azonban felperesek még csak nem is állították azt, hogy az anyjuk elhalálozásakor az alperes,vagyis az apjuk, illetve nagyapjuk vagyonában, az előbbi állapottal szemben szaporulat volt volna, sőt ellenkezően Sz. J., T. J. és Cs. J. tanuk vallomásaival bizonyította alperes, hogy a kérdéses ingatlanokat is még az apja kapta cserében más ingatlanaiért, kétségtelen tehát, hogy ezek az ingatlanok is az apja jogán hárultak alperesre, ekként azok szerzeménynek nem is minősíthetők (903. ápr. 29. 4946.): 21340, Curia: A szerzeményt, valamint a közszerzeményt csakis a házasfél vagy feleknek gazdálkodásából származó eredmény képezheti; Ingatlanban a tulajdonos minden hozzájárulása nélkül előállott élték emelkedése ily gazdálkodási eredménynek nem tekinthető (904. jan. 14. 8487/903.). 21341, Curia: Megállapítható, hogy az 1883. márcz. hó 8-án megvásárolt, a mezőkövesdi 3787. számú telekjegyzőkönyvben bevezetett ingatlanok az elsőrendű alp. és az örökhagyó között fennálló házassági viszony tartama alatt szereztettek meg; bizonyítva van to-