Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 215 21329. Curia: Házassági perekben az állandó birói Hazassagi gyakorlat szerint nem perujitásnak, hanem uj keresetnek eJaras van helye, stb. (904. jun. 8. 3987.). 21330. Curia: A házasságvédőnek hatásköre: HZ eljáró kir.4 házasságtörvényszéknek hatáskörét, az illetékességét, továbbá az eljárásnak védő hatasszabályszerüségét, végre az érvényesíteni kivánt bontó oknak fen- koreforgását ellenőrizni. (904. szept 13. L G. 5431.) 21331. Curia: Ha a felek a házassági törv. 99. §-a értelmében bizonyos időre ágy- és asztaltól választatnak el, ezen határozatban sem a házasságvédő, sem az ügyvédek dijai meg nem állapithatók; mert azok megállapítása a véghatározat körébe tartozik. Ezen határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. (903. ápr. 1. 196.) II. Házassági vagyonjog. 1. Hozomány. 21332. Curia: Való ugyan, hogy a hozomány czélja a házas- Házassági sági életközösség terheinek könnyítése és hogy a hozomány haszonélve- vagyonjog zete a férjet illetvén, a házasság tartama alatt a hozomány vissza Hozomány. nem követelhető, de a hozománynak ez a jogi természete nem zárja ki annak a szerződési kikötésnek érvényességét, hogy a hozomány a nő bármikori kívánságára ennek a házasság tartama alatt is viszszaadandó (904. máj. 25. G. 733. 903.). 21333. Curia: Panaszolja felp., hogy a felebbezési bíróság Hozomány anyagi jogszabályt sértett, a mikor figyelmen kívül hagyta azt a jog- követelhetésc. szabályt, hogy a kiházasitási ingók a nő tulajdonát képezik, már pedig a perben kihallgatott tanuk vallomásával valószínűsítve és felperes eskü alatti vallomásával bizonyítva van, hogy az igényelt ingók hozományi, illetve nászajándéki ingók és mint ilyenek, kiházasitási tárgyak voltak. Ez a panasz is alaptalan. A felebbezési bíróság dr. S. Manó tanú vallomásával azt vette bizonyítottnak, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv 1., 2., 3., 4. és 11. tétel alatti ingókat a végrehajtást szenvedő még nőtlen korában vette és a tényállás szerint felperes azt vitatta, hogy azok vételára felperes hozományi pénzéből fizettetett ki. Eltekintve attól, hogy a felebbezési bíróság tényállásként nem állapította meg a szóban forgó ingók vételárának hozományi pénzéből kifizetését, az a jogi döntés, hogy a vételárnak felperes hozománypénzéböl kifizetése a felperes tulajdonjogát meg nem állapítaná, megfelel az anyagi jogszabálynak, mert a férj által nőtlen korában vett ingók nem válnak a feleség hozományi tulajdonává azáltal, hogy azok vételára; a feleség hozományi pénzéből fizettetett ki. További panasza felperesnek az, hogy a felebbezési bíróság megsértette azt az anyagi jogszabályt, a mely. szerint a hozomány a nő tulajdona s ezt a házasságkötéssel el nem veszti és a feleség az 1881 :LX. t.-cz. 49. §-a rendelkezései által nincs elzárva attól, hogy a tulajdonjogát igényperrel kimutathassa. Alaptalan ez a panasz azért, mert a felebbezési bíróság épen arra nézve nem állapított rneg tényállást, hogy jogilag következtethető legyen az, hogy a lefoglalt ingók a felperes hozománya volt és a fennálló jogszabályoknak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése is, hogy a hozományi készpénz a férj kezéhez adásával ennek tulajdonává válik s az ezen a férj által szerzett ingók a férj tulajdonai (904. márcz. 16. 903. L G. 631.).