Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

208 CSALÁDJOG. 1894: xxxi. végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére alperes,_ szükség t--cz- esetén leendő előlegezésére az alperessel egyetemleg a felperes is 115. §. köteleztetik. Egyúttal köteleztetik felperes, hogy az ezennel 60 körözz tillampol-néban meghatározott ügygondnoki dijat dr. B. S. budapesti ügyvédgárság kér- nek, mint ügygondnoknak a jelzett idő és jogkövetkezmények terhe dése a /rázas-mellett fizesse meg. Ez az Ítélet a felek képviselőinek és a házasságsági perben, védőnek kézbesittetni, jogerőre emelkedése után pedig a budapesti m. kir. központi dij- és illetékszabási hivatalnak megküldetni rendeltetik. Indokok: I. A kir. törvényszék hatáskörét és illetékességét a H. T. 119. §-a alapján meg kellett állapítani: mert az F) alatti közokirat tanúságaként alperes állampolgársága meg nem állapíttathatván, felperes jogosítva volt a lakóhelyének törvényszéke előtt a jelen pert folyamatba tenni. II. A per érdemében: Felperes azon az alapon kéri házasságát érvénytelennek kimondani: mert férje őt lényeges személyi tulajdonságaira vonatkozólag megtévesztette és e megtévesztést férje tudva, maga idézte elő. (H. T. 55. §.) A kir. törvényszék a felperes kérelmének helyt adott. A fenthivatkozott F) jelű közokirattal ugyanis beigazolást nyert, hogy alperest, ki a házasság megkötése idejében Bécsben spanyol consulhelyettes és ugyanott M. D. néven ismeretes volt, a Spanyolországban a helyszínén megejtett tudakozódások szerint nem hivták M. D.-nak, továbbá, hogy a felperessel történt házasság kötése alkalmából a házasság megköthetése végett általa felmutatott okiratok, u. m.: születési bizonyítvány, keresztlevél, házassági engedély, útlevél stb. hamisítványok voltak. Azt a körülményt, hogy a D) 1. alatt hiteles másolatban mellékelt okiratnak megfelelő, alperes által keresztleveleként felmutatott eredeti okirat hamisítvány és hogy az abban foglalt összes adatok koholtak, a jelzett D) 1. alattiban hivatkozott lelkész a D) 2. alatti közokirattal is bizonyítja, ki ezen okiratában ugyanis azt tanúsítja, hogy a D) 1. alatti okiratban foglalt, alperes születésére vonatkozó bejegyzés az általa vezetett születési anyakönyvben nem foglaltatik. Minthogy tehát az. előadottak szerint alperes kilétét felperes előtt eltitkolta, ezáltal közvetve szándékosan közreműködött arra nézve, hogy a házasság érvényessége szempontjából a fontossággal biró lényeges és valódi személyazonossági adatok a házassági anyakönyvbe ne jegyeztessenek be, a házasság megköthetése végett a valódi lényeges személyazonossági adatoknak csalárd módon való szándékos elhallgatása pedig a felperes házastárs tudatos megtévesztését képezi; minthogy fel nem tehető, hogy az ekként megtévesztett felperes házastárs — figyelemmel műveltségi fokára és társadalmi helyzetére — a házasságot a megtévesztés nélkül is megkötötte volna; minthogy a bécsi cs. kir. országos törvényszék büntető osztálya által is körözött ismeretlen tartózkodásu alperes a jelen házassági perben történt szabályszerű hirdetményi idéztetése daczára a kitűzött tárgyalásokon meg nem jelent s a súlyos vádakkal szemben nem védekezett, a részére hivatalból kirendelt ügygondnok pedig a csatolt bizonyítékok ellen kifogást nem emelt; minthogy végül mindezeknél fogva alperesnek személyazonossága, illetve kiléte meg sem állapitható, a házastársnak ily mérvű megtévesztése miatt pedig a megtévesztett házastárs a házasság érvénytelenítését jogszerüleg szorgalmazhatja: ugyanezért a felperes által a H. T. 57. §-ában megszabott záros határidőn belül megtámadott házasságot a most idézett törvény 55. §-a alapján érvénytelennek kellett kimondani. A házasságvédő dijának megfizetésére az alperes, mint pervesztesnek tekintendő fél volt az 1868: LTV. t.-cz. 251. §-a alapján köte-