Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 197 az alperestől tartást igényelni nem jogosult; ezekhez képest tehát 1894:XXXI nem ütközik jogszabályba a felebbezési biróságnak az a jogi döntése, mely szerint stb. (904. jan. 15. G. 468/903.). 102. §. 21293. Curia: A minden jogos indok nélkül különváltan élő Ideiglenes nő is jogosult férjétől tartásdijat követelni., attól az időtől íogva, midőn nötartás. a nő az életközösség visszaállítása iránt a lépéseket a maga részéről megtette, hacsak a férj nem bizonyítja, hogy a neje oly magaviseletet tanúsított, melynél fogva a visszafogadását megtagadni jogosult Minthogy pedig a felebbezési bíróság nem bocsátkozott a tényállásnak abban az irányban való megállapításába, hogy forognak-e fenn oly körülmények, a melyek jogos indokul szolgálhatnak a férj részére, hogy nejének az életközösség visszaállítását megtagadja, annálfogva a felebbezési bíróság ítéletében foglalt hiányos tényállás alapján a felülvizsgálati eljárásban az ügy érdeme az eldöntésre nem lévén alkalmas, a S. E. 204. §-a alapján a felebbezési bíróság ítéletét fel kellett oldani (904. márcz. 14. G. 618.). 21294. Curia: Az 1894: XXXI. t-cz. 71. §-a csak azt a rendelkezést foglalja magában, hogy a 102. §., vagyis az ideiglenes nőtartás megállapitására vonatkozó szakasz a házasság érvénytelenítésére vonatkozó perekben is alkalmazandó, a 90. §-n a k bontó perekben a végleges nötartásra vonatkozó szabályát azonban az érvénytelenségi perekre ki nem terjeszti, és üy kiterjesztést a törvényes gyakorlat sem öllapitott meg, a fenforgó esetben tehát, midőn a házasság nem felbontatott, hanem érvénytelennek nyilváníttatott, a mely esetben vétkesség kimondásának sincs helye, a csakis bontó perekre vonatkozó 85. §. nem alkalmazható; miért is a férjnek a nőtartás kötelezettségét megállapító részében mindkét alsóbiróság ítélete meg volt változtatandó (904. márcz. 29. 1086.). 21295. Curia: Magában véve az a körülmény, hogy a nő ok nélkül hagyta el férjét és hogy férje e miatt a bontó pert folyamatba tette oly tények megállapítása nélkül, a melyekből következtetni lehetne, hogy a nő a különélés alatt erkölcstelen életet folytatott, a házassági viszony társadalmi és erkölcsi jelentőségénél fogva nem fosztja meg a nőt attól az igényétől, hogy a férjéhez visszatérjen és, ha ez a férj hibája miatt meghiúsul, hogy ez alapon férjétől tartásdíjat követeljen. Minthogy pedig a felebbezési bíróság jelzett téves jogi álláspontjánál fogva a tényállásnak a tekintetben való megállapításába,, hogy a felperes a perben visszatérési szándékát komolyan kijelentette B alperes ennek ellenére a visszafogadást vagy természetben való eltartást kifejezetten megtagadta-e vagy sem? nem bocsátkozott s ekként az ügy a végleges érdemi eldöntésre nem alkalmas, ez oknál fogva a felebbezési bíróság ítéletét feloldani s ugyanazt a bíróságot további eljárásra utasítani kellett (904. ápr. 8. 687.903.). 21296. Curia: Alp. felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét azért támadja meg, mert az anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta, midőn az ideiglenes nőtartás iránt peres felek közt 1885. évben kötött birói egyesség ellenére azt mondta ki, hogy felperes jogosítva van a tartásdíj felemelését követelni és a midőn a birói egyesség által havi 20 koronában meghatározott ideiglenes nőtartási 4 koronával feljebb emelte. Ez a panasz lényegileg alapos; mert való ugyan, hogy abban az esetben, ha az ideiglenes nőtartás a peres felek társadalmi állásának s va-