Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

196 CSALÁDJOG. 894:xxxi. 21291. Curia: Felperes felülvizsgálati panasza lényegileg ^az, jj0gy miután ő a válóperben kijelentette, hogy alperessel a házastársi 102. §. együttélést folytatni kész, ez azonban visszafogadását megtagadta, Ideiglenes alperesnek állott kötelességében oly tények fenforgását bizonyítani, nőtartás. a melyek őt neje visszafogadásának megtagadására feljogosítják; minthogy pedig alperes ily tényeket nem bizonyított, felperes elutasítása éz okból és azért is jogszabályba ütközik, mivel a felebbezési bíróság a válóperbeli Ítéletekkel szemben nem jelenthette ki azt, hogy az ő visszatérés iránti kijelentése komoly nem volt. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett panasz megállható alappal nem bir. Ugyanis a bíróságok a feleknek ugy a folyó, mint más perben tett nyilatkozatát a tények valósága megállapításának szempontjából szabadon mérlegelhetvén, e< megengedett mérlegelés eredménye, a mennyiben a meggyőződés megalkotása a S. E. 64. §-a rendelkezéséhez képest indokoltatik, a felülvizsgálat alól el van zárva. Felperes perújítása a tényállás szerint egyedül arra alapíttatott, hogy miután a válóperben alperessel az együttélést újból felvenni késznek nyilatkozott s alperes visszafogadását megtagadta, ez őt külön eltartásban részesíteni köteles. E kereseti kérelem azonban jogszabály megsértése nélkül tagadtatott meg; mert a felebbezési bíróság meggyőződése megalkotásának indokolása mellett azt állapította meg, hogy felperesnek a válóperben kifejezésre jutott visszatérési kijelentése komoly nem volt, és minthogy az ujitott perben az az alapperbeli tényállás, hogy nem bizonyittatott, hogy felperest a közös háztartásból elűzte volna, változást nem szenvedett, komoly visszatérítési szándék hiányában alperesnek nem állott kötelességében a visszafogadás megtagadásának jogos voltára vonatkozó bizonyítékokat előállítani és mert ezek szerint felperes az életközösség jogos okból történt megszakítójának nem tekintethetvén, külön tartást követelni annál kevésbé jogosult, mivel nem állapíttatott meg, hogy felperes jelen pt.'ben is a visszatérést felajánlotta s alperest el nem fogadta (903. decz. 31. G. 462.). 21292. Curia : Felp. a S. E. 185. §-ának a) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében panaszként azt hozza fel, hogy a felebbezési bíróság jogszabály megsértésével utasította el a felperest keresetével, mert a férj a feleség eltartásáról gondoskodni tartozik s minthogy felperes alperessel az életközösséget komolyan visszaállítani akarta, ellenben alperes a felperes visszafogadását jogos ok nélkül megtagadta, felperesnek a tartásdíjhoz való igénye jogos és alperes a kereseti tartásdíjban elmarasztalandó. Ennek a panasznak nincs megállható alapja. Ugyanis a felebbezési biróság ítéletének részben az elsőbiróság Ítéletéből is átvett tényállása szerint felperes a mindkét szemére vak alperest, jóllehet ez utóbbi felperest az életközösség folytatására kérte, 1897. évben elhagyta és csak 1903. február hóban volt hajlandó alpereshez visszatérni, a midőn felperes megtudta, hogy alperes örökséghez jutott, ekkor azonban alperes felperest visszafogadni nem akarta. A felebbezési bíróság ítéletében nincsenek olyan tények megállapítva, a melyekből jogilag következtetni lehetne, hogy az életközösség megbontására az alperes szolgáltatott volna okot, következőleg a felperes hitvestársi kötelességét szegte meg, midőn 'az alperes házát jogos ok nélkül elhagyta, s minthogy az ítéleti tényállás iszerint felperes visszatérítési szándékát komolynak és feltétlennek tekinteni nem lehet, ilyen körülmények közt felperes