Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

180 CSALÁDJOG. 1894: XXXI. tási keresetet adott be s az eljárás szabályszerűen leíolytattatott, az t.-cz. elsőbiróság ítélete helyben volt hagyandó. Alperes, mint pervesztes 77. §. a sikerre vezető íelebbezési költség viselésére is köteleztetett (904. Agyasságiyi-28-&n 5558.). szony mint 21249. Curia: Az a házastárs, aki egy idegen személylyel ttZ okagyaS ágyasságban él, az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) alapján a_ házasságfelbontását sikerrel nem kérheti, felperes pedig akkor, mikor kizárólag az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) pontjára alapított keresetét beadta, már ágyassági viszonyt folytatott és ennélfogva kereseti jogosultsággal sem bírt (904. szept. 13. 2798.). Az elhagyott 21250. C u r i a : A házassági életközösség erkölcsi természetéből nő visszafo- következik, hogy habár a nő az együttélést indokolatlanul meg is szagadása. kit ja, a férj a hozzá visszatérni szándékozó nőnek visszafogadását jogosan csak abban az esetben tagadhatja meg, ha a nő a különélés alatt oly életmódot íolvtatott, mely őt erre méltatlanná teszi (904. febr. 5. G. 527.). 21251. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik. az 1890. május hó 20-án létrejött házassági kötelék alperes hibájából az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §-ának a) pontja alapján felbontatik és alperes az idézett törvény 85. §-a értelmében vétkesnek nyilvánittatik. A felperes részéről 1901. évi 2807. szám alatt beadott kérvényre hozott végzés folytán, a megszabott határidő letelte előtt beadott kérvényében bejelentette ugyan az alperes, hogy felperessel a házassági életközösséget folytatni hajlandó, egyszersmind felhívott tanúival bizonyítani czélozta, hogy nem ő, hanem férje szakította meg az életközösséget; minthogy azonban alperes eme bejelentése daczára a házassági életközösség tényleges visszaállítására a bíróilag megszabott határidő alatt semmi lépést nem tett és igy alperesnek ama bejelentését komolynak tekinteni nem lehet: felperesnek megnyílt a joga ahhoz, hogy a házassági kötelék felbontását az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §-ának a) pontja alapján szorgalmazhassa. Felperes keresetét az idézett törvény 77. §-ának a) pontjára alapította ugyan, az 1902. márczius 17-én tartott tárgyaláson azonban keresetét a 80. §. c) pontjára is kiterjesztvén, ez alapon is kérte a házassági kötelék felbontását. Tekintve, hogy az életközösség vissza nem állítása folytán felperes keresetét a 77. §-nak a) pontja alá eső, most már beállott bontó okon kivül jogosítva volt más bontó okra is alapítani s ekként a keresetnek a 80. §-nak c) pontjában meghatározott bontó okra kiterjesztése a 77. §. a) pontjának alkalmazását ebben az esetben ki nem zárja; tekintve továbbá, hogy az alsóbirósági ítéletek ténymegállapítása szerint a 80. §. c) pontja alá eső bontó ok fenforgása felperes részéről bizonyítva nincs: a kereset elbírálásánál az eldöntendő kérdés, vájjon a 77. §. a) pontja alá eső bontó ok fenforog-e vagy sem? Az alperes részéről felhívott F. J. tanú vallomásából az állapitható ugyan meg, hogy a házassági életközösség megszakítása a felek kölcsönös megegyezésével történt, ez azonban nem zárja ki azt, hogy utóbb a házasfelek bármelyike az életközösség visszaállítását szorgalmazhassa. Minthogy pedig alperes az életközösséget a 2807/1901. számú végzésben foglalt felhívás daczára helyre nem állította, sőt az 1902. május hó 17-én tartott békéltetés alkalmával kijelentette, hogy férjéhez visszatérni nem akar, minthogy továbbá alperes azt, hogy az életközösség visszaállításának megtagadására jogos oka volt volna, ki nem mutatta: ennélfogva mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával a felek közt létrejött házassági kö-