Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

176 CSALÁDJOG. 1894: XXXI. szejött a kávéházban és határozottan állítja, hogy alperes ez időben t.-cz. eskórban szenvedett és a kávéházban két izben összeesett ily roha55. §. mok közt, megállapítja orvosszakértő nélkül is, hogy alperes már a (Eskór.) házasságkötés előtt oly undort gerjesztő betegségben, eskórban szenvedett, F. E., B. J. és B. J.-né egybehangzó vallomásából pedig megállapítja a kir. törvényszék, hogy alperes a házasság megkötése előtt, 1901. évi április havában azzal dicsekedett, hogy semmi baja, egészséges, hogy sohasem volt beteg, még csak főfájása sem volt. Ehhez képest a Ht. 55. §-ában foglalt megtévesztés esete forog fenn az alperes részéről, melyet az által követett el, hogy tudva eskórban való szenvedését, mégis egészségesnek állította magát a felperes előtt, a ki alperessel annak lényeges személyi tulajdonságára nézve megtévesztve kötötte meg a házasságot. Minthogy fel nem tehető, hogy az ekként megtévesztett felperes házastárs, figyelemmel műveltségi fokára és társadalmi helyzetére, a házasságot a megtévesztés nélkül is megkötötte volna és a íenhivatkozott bizonyítékokkal megállapított tényállás mellett alperesre nézve a Ht. 55. §-ába ütköző megtévesztés megállapítható s így felperesnek megtámadási keresete jogszerű alappal bír, ennélfogva annak helyt adni és a felek házassági kötelékét az 1894: XXXI. t.-cz. 55. §-ában meghatározott megtévesztés alapján érvénytelennek nyilvánítani kellett. — Budapesti tábla: Hhagyja. — Curia: Hhagyja (904. szept. 21. 6352.). 77. §. 21237. Pécsi tsz.: Felperes keresetében előadta, hogy A házasság alperes, kivel 1889. szeptember 2-án lépett házasságra, őt 1891. felbontása ^/-október hó 14-én jogos ok nélkül elhagyta, tőle azóta különválva hagyás oká-é\ s az életközösséget, bár erre a 2627/902. sz. bírói végzéssel felhivaMl- tott, felperessel vissza nem állította. Alperes beismerte, hogy felperesa> P' tői 1891. október 14-től különválva él s1 hogy vele az életközösséget la birói felhívás ellenére vissza nem állította, azonban az elhagyás nem alperes részéről és nem jogos ok hiánya miatt történt, az életközösséget felperes bontotta meg az által, hogy tÖ'bb évi fegyházbüntetésre ítéltetvén, büntetése kiállása v-égett évekig fegyházban volt; az igaz, hogy midőn lakóhelyükre visszajött, vele alperes az életközösséget vissza nem állította; a házasság felbontását nem ellenezte... Tekintve, hogy a házassági együttélésnek felperes részéről történt megszakítása kényszerből s !nem felperes szabad akaratából történt, az életközösség megbontójának azon beismerése folytán, hogy midőn felperes a fegyházból visszatért, vele a házas életet nem folytatta, alperes volt tekintendő, annál is inkább, mert a különélés ideje alatt a G), H), I) és K) alatt csatolt anyakönyvi kivonatok szerint négy gyermeket is szült; tekintve, hogy ugy a különélés, mint az életközösség vissza nem állítása a B) és E) alatt csatolt bizonyítványokkal igazolva van, a kir. törvényszék megállapította, hogy a H. T. 77. §-ának a) pontja, mely bontó okot képez, fenforog (902. máj. 27. 7643.). — Pécsi tábla: Hhagyja (902. nov. 19. 2550.) — Curia: Hhagyja (903. jan. 28. 87.). 21238, Curia: Alp. nem vonta kétségbe, hogy a házassági életközösséget 1898. július 22-én ő szakította meg, amely időtől az 5669/900. számú kérvény beadásáig 6 hónál több idő telt el. Alperes azt adta elő a per tárgyalásán, hogy ő az életközösség viszszaállitását meghagyó birói határozatban megszabott határidőn belül felhívta felperest az együttélésre, de felperes ezt megtagadta, mi a keresethez csatolt bizonyítványból is kitűnik. A kihallgatott tanuk