Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 175 előtt büntettél alap nélkül vádolja, a házastársi kő- I894:XXXI. telesség szándékos éssulvos megsértését, vagyis az t.-cz. 1894: XXXI. t-cz. 80. §. a) p.-ban foglalt bontó okot álla- 55. §. pitj a meg: tekintve továbbá, hogy peres felek közt ismételve megkisérlett békittetés és az ideiglenes különélés elrendelése sem vezetett eredményre, —• s így habár az életközösség megszakítására nem is a bünfeljelentés szolgáltatott okot, a felek egyéniségének és életviszonyainak figyelembevételével megállapítható, hogy a házassági viszony annyira fel van dúlva, miképp a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlenné vált: peres felek házasságát, mindkét alsóbiróság ítéletének e részben megváltoztatása mellett, fel kellett bontani stb. (904. febr. 7. 8242.). 21235. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete hivatalból telni- Megtévesztés .vizsgált abban a részében megváltoztattatik, mely szerint a peres felek(Gyengeelmé^ közötti házassági kötelék az 1894: XXXI. t.-cz. 55. §. alapján ér- Jüség). vénytelennek mondatik ki s felperes keresetével elutasittatik. Annak előrebocsátásával, hogy felperes az 1894 : XXXV. t.-cz. 54. §. c) pontjára alapított keresetével elutasittatott és e miatt nem felebbezett, mindkét elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest a megtévesztésre alapított érvénytelenítési keresetével is el kellett utasítani, mert a per során kihallgatott tanuk nem bizonnyitották azt, hogy felperes a házasság megkötése körül megtévesztetett volna, mert a tanuk, nevezetesen K. Sz. és neje R. Ly. felperesnő szülei vallomásával az van megállapítva, hogy alperes az eljegyzés előtt felperes szülei házában megfordult, hogy az alatt az idő alatt, a mig felperes szülei alperes anyjával és nagybátyjával tárgyaltak, felperesnő alperessel külön szobába vonult és későbben a szülők tanácskozása után felperes szül ej kérdésére maga felperes jelentette ki. hogy alperessel egybekelni óhajt és ezek után nemsokára a peres felek eljegyzése is megtörtént, alaposan tehát fel nem tehető, hogy a házasság megkötése előtt felperes alperesnek személyi tulajdonságairól és szellemi képességéről meggyőződést magának nem szerezhetett, annál kevésbé pedig, hogy alperes által vagy ennek tudtával más által megtévesztetett volna; ezért és mert dr. 3M. orvosszakértőnek azon véleménye, hogy alperes korlátolt elméjű egyén, valamint azon további kijelentése, hogy alperes oly gyenge elméjű, a ki ügyeinek önálló vezetésére nem képes, a házasság kötésének megtévesztés alapján érvénytelenítésére alapul nem szolgálhat; mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a keresetet elutasítani kellett (904. márcz. 15. 8917/903.). 21236. Budapesti törvényszék: Az A. V. és B. Z. (Eskór). között a temesvári kir. anyakönyvvezető előtt 1901. évi május hó 7. napján létrejött házasság az 1894: XXXI. t.-cz. 55. §-ában meghatározott megtévesztés alapján ezennel bíróilag érvénytelennek nyilvánittatik. A kir. törvényszék dr. G. F. orvos azon vallomásából, hogy az alperes, kivel együtt tanult, már 16 évvel ezelőtt betegeskedett, V. Zs. azon vallomásából, hogy alperest 1900. évi deczember és 1901. évi januárban látta epileptikus rohamban, mely undort gerjesztő volt. sőt hogy maga alperes beismerte tanú előtt, hogy egy szerkesztőségben rohamot kapott, melyet azonban szívbajára vezetett vissza, Sch. J. ama vallomásából, hogy mióta alperest ismeri, mindig oly betegségben szenvedett, hogy hirtelen egyszerre összeesett, szája habzott és öntudatlan állapotban volt; dr. Sch. I. orvos azon vallomásából, hogy 1892—1893. években alperessel nap-nap mellett ösz-