Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

170 KÖTELMI JOG. sében nyilvánult nagyfokú vigyázatlanság és meggondolatlanság, mivel a vonat meg nem állása bármily fontos érdeke fűződött volna is az elhaltnak a vonat megállásához, a mozgó vonatról való leugrás elfogadható indokául semmi körülmények közt nem tekinthető; s minthogy ily körülmények közt sem az a körülmény, hogy a vonat meg nem állt, sem az, hogy az elhalt ténykedésében senki által . meg nem akadályoztatott, sem végül az, hogy az elhalt jelezte-e vagy sem leszállási szándékát, a jelen per elbírálására befolyást nem gyakorolhat s így ezen körülmények tekintetében a bizonyítás merőben felesleges stb. — Curia: Hh. azért is, mert a vasúti üzletszabályzat 20. §-ának rendelkezése nem értelmezhető akként, hogy az ittas ember az utazásból minden esetben feltétlenül kizárandó, sőt ezen szakasz világos tartalma nyilván azokra a részeg egyének eltiltására vonatkozik, a kik a megszabott rendet meg nem tartják, a szolgálati személyzet rendelkezéseinek elleneszegült volna, akár illemsértő magaviseletet tanúsított volna, avagy hogy rajta a részegség jelei külsőleg felismerhetők s bármiben nyilvánultak volna, felperes nem bizonyította; és mert az utazásközben B. M. társának adott felelete és a vonatról leszállást megelőző abbeli ténye, hogy a vonatról a vonat meglassitása után előbb a lépcsőre lépett s csak a saját korcsmája előtt ugrott le, a teljes beszámithatóságot okszerüleg támogatván, a baleset bekövetkezése az elhunyt S. S. nagymérwü gondatlanságára lévén visszavezethető, ebből a balesetből kifolyólag alperes felelősségét és kártérítési kötél ezettségétmegállapitaninem lehetett (904. aug. 30. 5029. j. Vaspályák kártérítési kötelessége. A vonatról menetközben leugrás következteben beállott haláleset.