Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
KÖTELMI JOG. 91 zésével járó költőégnek tekintetik. Ennek a felfogásnak helyessé- Vétel, gét támogatja az a körülmény is. hogy jogszabályaink szerint azAz adásvételi eladó részéről a teljesítést befejezettnek kell tekinteni azzal, hogy ügylet illetékeeleget tesz annak a kötelezettségének, mely szerint a dolgot «alku nB* viselese. szerint a vevőnek sajátul átadja (Frank I. k. 622. L) s a vevő. mihelyt a jószágot birtokába vette, azonnal ura lesz annalo. (ugyanott 625. L), valamint hasznait húzza, ugy terheit is viseli. Ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy az átruházási kincstári illetéket, mint az ingatlan szerzésével járó költséget, a vevő tartozik viselni (.904. jan. 19. — márcz. 4.; — 75. sz. t. ü. polg. döntv.». 21120. Curia: A B) a. csatolt sorsjegy szövege szerint, az ^f////^? arra eső nyeremény a játékterv szerint kifizettetik, a sorsjegy vissza- adása ellenében. E szerinti a fizetési igéret nem valamely megnevezett személy részére, hanem annak a részére szól, a ki a sorsjegyet visszaadja, vagyis az alperesnek bemutatja. A sorsjegynek ebbel a tartalmából kétségtelen, hogy annak birtokosa a kibocsátó / sorsjegy-társulattal szemben feltétlen hitelezőnek jelentkezik, a kire nézve maga ? papir képviseli az értéket; mint ilyen pedig a bemutatóra szóló forgalmi papir lényeges kellékével bir. Az adós &z ilyen papírnál is bizonyíthatja ugyan, hogy a papir bemutatója nem jogszerű birtokos s ezért helyes az alperesnek az az álláspontja, hogy az osztálysorsjegy olyan birtokosa nem követelheti a nyereményt, a ki az alperes elárusítójától küldött sorsjegyet egyszerűen megtartja s a vételárt a húzásig ki nem fizeti; mert ilyen esetben az illető nem jogszerű birtokos. Ugyanis a sorsjegy csupán vételi ajánlatként jutott birtokába és ő az elárusító vételi ajánlatát kellő időben el nem fogadta, az elárusító pedig az ajánlathoz a húzás megtörténtéig kötve nincs, és igy a már csak a húzás megtörténte után tett elfogadási nyilatkozatot visszautasíthatja. Abból azonban, hogy a B) alatti sorsjegy korábbi birtokosa Sch. E., a kitől felperes a sorsjegyet vette, nem volt jogszerű birtokos: az alperes adós a felperes ellen kifogást nem tehet; mert a bemutatóra szóló papír birtokosának joga önálló s a követelést nem az előzője jogán érvényesiti. De nincs megállható alapja az alperes abbeli érvelésének sem, hogy a felperes tartoznék a sorsjegy jóhiszemű szerzését igazolni; mert a felperes jogát a sorsjegy birtoklása igazolja; ezen felül egyéb bizonyítékot nyújtani a felperes nem köteles, s ezzel szemben a rosszhiszeműséget az alperes tartoznék bizonyítani. Tekintve azonban, hogy az alperes egyáltalán nem bizonyította, hogy a felperes jogszerűtlen, vagy rosszhiszemű birtokos; tekintve továbbá, hogy nem vitás, hogy a B) alatti sorsjegyre a kereseti Összeget tevő nyeremény esett: az alperes köteles a B) alatti sorsjegyre esett 1250 korona nyereményt az osztálysorsjáték kezelési szabályzat 11. §-ában meghatározott 20°o levonásával, vagyis 1000 koronát mint tőkét és ennek a kezdőpont tekintetében nem kifogásolt törvényes kamatját a felperesnek, mint a nyerő osztálysorsjegy bemutatójának megfizetni. A 250 koronát tevő 20°o levonás azonban az imént idézett §. értelmében jogos (903. ápr. 1. 1190 '902.). 21121. Curia: Az állandóan követett törvénykezési gyakor-Etadds tulajlat által elfogadott jogszabály az, hogy* a végrehajtató a végrehajtás (jonf?Sw fenalá. vont tárgyakra a foglalás által több jogot nem szerezhet, mint tartásával. a mennyivel azokra a végrehajtást szenvedő birt; továbbá jogszabály az is, hogy a házasság tartama alatt szerzett ingó vagyon, hacsak az részben vagy egészben a nő külön vagyonából nem szereztetett,
