Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

90 KÖTELMI JOG. Vétel. tatkozik; az pedig, hogy ez az előfeltétel fenforo g-e, (ételi ügyleth ivatalból vizsgálandó és annak az előfeltételnek feníorgása ki van zárva akkor, ha a mindenkori felperesnek módjában áll az, hogy a megállapittatni kivánt jogviszonyhoz képest a tárgyilag megh at ározott teljesítést, vagy e helyett a kártérítést már akkor keresettel érvényesítheti (482/899., 337/901., 187/902., 104/903.). Az elsőbirósági tárgyalási jegyzőkönyv szerint felperes az elsőbirósági ítélet meghozatala előtt keresetét a számszerűen meghatározott kárra nézve már fenn nem tartotta és az elsőbiróság a felperes fentartott keresetéhez képest akként itélt, hogy az A) alatti okiratba foglalt vételi ügyletet hatályosnak kimondva, alperes köteles ezen ügyletet az abban megállapított feltételek mellett továbbra is teljesíteni; a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint pedig felperes keresetét a felebbezési eljárásban is csak ilyen terjedelemben tartotta fenn és a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét egyszerűen helyben is hagyta. A felperesnek ekként fentartott keresete tulajdonképen csak megállapítási kereset; mert habár a teljesítési kötelezettség kimondására is irányul, azonban a teljesítés tárgya meghatározva nincs és így a teljesítési kötelezettségnek pusztán általánosságban kimondása mellett az ekként marasztaló ítélet tárgyilag nélkülözi a végre hajthatás jogkövetkezményét; felperes fentartott keresete tehát jogilag és valósággal csak arra irányul, hogy bíróilag állapittassék meg az, hogy az A) alatti okiratba foglalt vételi ügylet a felek közt még fennáll és így ennek jogszerű folyománya gyanánt alperes azt az ügyletet teljesíteni is tartozik; már pedig mindez a jogviszony létezésének puszta megállapításánál nem egyéb. Minthogy azonban az A) alatti okirat tartalmához képest felperesnek módjában állott az, hogy a tárgyilag meghatározott teljesítést vagy e helyett a kártérítést már a jelen per megindításakor keresettel érvényesíthette és igy a jogviszony puszta megállapítása a felperes jogviszonyainak biztosítására alperessel 0zemben szükségesnek nem mutatkozik, ezeknél fogva a felebbezési bíróság a S. E. 16. §-ban foglalt jogszabályt sértette azzal, hogy felperes fentartott keresetének érdemi eldöntésébe bocsátkozott; éppen ezért alperes felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni, a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperest fentartott keresetével elutasítani és mint vesztest a S. E. 109., 168. és 204. §§. alapján az összes költségekben marasztalni Í904. jun. 8. G. 24.). Az adásvételi 21119. Curia: Az ingatlan adásvételét tárgyazó ügylet illetéké-j 0 g ü g y 1 e t után kivetett illetéket, ha ez iránt a szernek viselése. zg<j£s^ en megállapodás nincs, a vevő tartozik viselni. Indokok: Magánjogi törvényeink arról nem rendelkeznek, hogy ingatlanok adásvevésénél a vagyonátruházási jogügylet után járó kincstári illeték, — ha a szerződés ez iránt megállapodást nem tartalmaz —1 a szerződő felek melyike által viselendő. Tekintve azonban, hogy a «vagyonátruházási illeték» behozatala óta az adásvevési szerződések túlnyomó nagy részében köztudomás szerint az a megállapodás foglaltatik, hogy a kincstári illeték fizetésének kötelezettsége a vevőt terheli, ebből megállapítható az, hogy e tekintetben oly általános forgalmi szokás fejlődött ki, mely szerint a szerződő felek közötti magánjogi viszony szempontjából az átruházási kincstári illeték, ellenkező kikötés hiányában, az ingatlan szer-