Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG. 15 nyezi, ennélfogva a zálogjog kitörlésének a telekkönyvi rendelet Kötelme 155. §-a értelmében helve van Í903. ápr. 21. 996.). — Curia: Hely- mgEJ5í benhagyja (904. márcz. f. 8874/903.). tievuies 7. Kölcsön. Haszonkölcsön. Letét. 21113.-Curia: A kölcsönügylet jogilag az által Kölcsön. jön létre, hogy egyrészről az adós a kötelezettséget elvállalta és másrészről a hitelező a kölcsön tárgyát az adós részére kiszolgáltatja; következésképpen olyan esetben, ha az adós a kötelezettséget elvállalja ugyan, de a hitelező a kölcsön tárgyát az adós részére megfelelően ki nem szolgáltatja, a kölcsön-iigylet jogilag létre sem jött. A felebbezési bíróság által alakilag valónak elfogadott és az alperes aláírásával ellátott illető adóslevél külsőleg az 1868:LIV. t.-cz. 167. és 168. §§-aiban előirt alakszerűségeknek megfelelő és tartalmazza azt, hogy alperes a kölcsön összegét az adóslevél kiállításának alapján készpénzben megkapta; azonban az elsőbiróság ítéletében foglalt és a felebbezési bíróság által elfogadott tényállás szerint alperes tagadta a kölcsön leolvasásának megtörténtét és maga felperes azt adta elő és tényként meg is van állapítva az, hogy a kölcsön leolvasása az adóslevél napján vagy ezt megelőzően nem történt meg, hanem előbb az adóslevél alapján a zálogjog felperes javára alperes ingatlanára bekebeleztetett, és csak azután és nem is közvetlenül alperesnek, hanem ifjú B. Gy. ügyvédnek olvastatott le a kölcsön akként, hogy az 1901. évi július hó 6-ik napján nevezett ügyvéd utasítására felperes xi évi 8°o kamat czimén 100 koronát előre levont és 23883 K. 3 fillért alperes adósságára kifizetett, 1915 K. 53 fillért pedig a felperes nevezett ügyvédnek adott át; ezzel tehát az adóslevélnek a kölcsön leolvasására vonatkozó tartalmi valótlansága tényként meg van állapítva, és igy ki van zárva az, hogy az adóslevélre a kölcsön leolvasása szempontjából a sommás eljárási törvény 73. és 77. §§-ainak rendelkezésére alkalmaztassék. Hyen körülmények között, tekintettel arra, hogy az alsóbirósági ítéletekből vagy tárgyalási jegyzőkönyvekkel kitetszőleg felperes fel sem hozta azt, hogy alperes a nevezett ügyvédtől az illető 1915 K. 53 fillért megkapta, a kölcsön-ügylet létrejöttének jogszerű megállapithatására nézve az a döntő, hogy alperes a nevezett ügyvédet meghatalmaztam arra., hogy a kölcsön-összeget felperestől felvegye, vagy ami ezzel jogilag egy jelentőségű, a felperessel elszámolja; ellenben egymagában véve mi jogi jelentőséggel sem bir, az, hogy alperes esetleg tudhatta, vagy tudta azt, hogy a nevezett ügyvéd felveszi, illetőleg felvette; mert ilyen meghatalmazás hiányában a nevezett ügyvédnek a kölcsön-öszszeg felvétele és elszámolása körül történt és fenn ismertetett tényei alperessel szemben jogi hatálylyal nem birnak és felperes a kölcsönösszeg kiszolgáltatása körül bármily elővigyázattal vagy jóhiszeműséggel járt is el, a kölcsön-összegnek fenn ismertetett kiszolgáltatása által netán keletkezett vagyoni hátrány a felek közül jogszerűen nem az alperest, hanem felperest terhelheti. Téves a felebbezési bíróságnak az az eljárása, mely szerint egyedül az elsőbiróság ítéletében foglalt tényállás mellett alperes beismerésével jelezte bizonyitottnak azt, hogy alperes a nevezett ügyvédet egy 5000 K.-ás kölcsön felvételére megbízta; mert az elsőbiróság ítéletében ez tényként megállapítva nincs; ellenben az elsőbiróság ítéletében foglalt