Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
86 KÖTELMI JOG. tényállás és az ezzel egyező elsőbirósági iratok szerint azt a ténykörülményt alperes be nem ismerte, sőt egyenesen tagadta, hanem alperes csak azt ismerte be, hogy ő a nevezett ügyvédet egy budapesti pénzintézetnél töri észté is. es kölcsön kieszközlés é r e, illetőleg megszerzésére b i z t a meg, már pedig a megbízásnak ez a terjedelme jogilag nem foglalja magában a kölcsön-összeg felvételére, illetőleg átvételére vonatkozó meghatalmazást. Az alsóbirósági ítéletekből és tárgyalási jegyzőkönyvekből kitetszőleg felperes fel sem hozta azt és tényként megállapítva sincs az, hogy alperes a nevezett ügyvédet a kölcsön-összeg felvételére szóbelileg megbízta, vagy a nevezett ügyvédnek a kölcsön-összeg felvétele és elszámolása körül történt tényeit utólag jóváhagyta volna; hanem a felebbezéui bíróság a megszerzett telekkönyvi iratok mellett levői és valónak elfogadott meghatalmazvány által és az által tekintette a nevezett ügyvédet alperes részéről a kölcsön-összeg felvételére meghatalmazottnak, hogy a bekebelezési záradékkal ellátott eredeti adóslevél a nevezett ügyvéd birtokában volt és a nevezett ügyvéd által adatott át alperesnek; azonban a felebbezési bíróságnak ez az indokolása jogilag téves; mert a közönséges adós levél nem bemutatóra szóló értékpapír; a közönséges adóslevél birtokosa tehátegyedül ennél a minőségnél fogva nem tekinthető f e 1 j ogos i to ttnak arr a, hogy az a dóslevelet kiállító adósra kiterjedő hatálylyal a hitelezőtől a kölcsön-összeeget felvegye; következésképpen a hitelező érdekében áll az, hogy ha az adóslevél birtokosának a kölcsön-összeget kiszolgáltatja, hitelt érdemlőleg szerezzen meggyőződést arról, hogy az adóslevél birtokosa az adóslevelet kiállító adós részéről a kölcsön-összeg felvételére fel van hatalmazva és mert az alsóbirósági Ítéletekből és tárgyalási jegyzőkönyvekből kitetszőleg felperes fel sem hozta azt, és tényként megállapítva sincs az, hogy felperes a kölcsön-összeg kiszolgáltatása alkalmával hitelt érdemlőleg meggyőződött arról, hogy alperes a nevezett ügyvédet a kölcsönösszeg felvételére felhatalmazta; de különben is megjegyezve azt, hogy az illető meghatalmazvány tartalma szerint ugy is csak 4000 koronára vonatkozik, az 1874. évi XXXIV. t. -cz. 62. §-ában meghatározott jogkör csak azt az ügyvédet illeti meg, ki meg van hatalmazva; azonban a feommás eljárási törvény 7. és az 1868. évi LIV. t. -cz. 88. §§-ai szerint az írásbeli ügyvédi meghatalmazványnak alaki kelléke laz, hogy legalább az 1868: LIV. t. -cz. 167. és 168. §§-aiban meghatározott módon legyen kiállítva, már pedig az illető meghatalmazvány csak egy tanú által van aláírva és nincs egész terjedelemben alperes által irva, következésképp az 1868. évi LIV. t. -cz. 167. és 168. §§-aiban előirt alakszerűségnek meg nem felel. Ilyen körülmények között jogszerűen nem állapitható! meg, hogy a felek között az illető adóslevélnek megfelelő kölcsönügylet valóban létrejött: éppen ezért felperes alperestől az adóslevél alapján fizetést nem is követelhet, hanem felperesnek csak ahhoz van joga, hogy neki alperes a helyette kifizetett 2338 K. 3 fillért és ennek a kifizetés napjától törvényes kamatát megtérítse; a felebbezési bíróság tehát anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy alperest az adóslevél alapján és az egész 4403 K. 56 fillérben, úgyszintén ennek 8%-os kamatában elmarasztalta (904. márcz. 15. G. 622/903. ). 21114. Curia: A felebbezési bíróság ítéletében foglalt s e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint az alp. a felKölcsön. Haszonkölcsön. Kölcsön. Haszonkölcsön.
