Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

7 fi VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881 : LX. a végrehajtató az ellene indított igényperben kifogás utján is t--cz. érvényesítheti azt a jogát, hogy követelése erejéig az ajándékozott 96- §• vagyonból kielégítést nyerjen, illetve, hogy az ily vagyonra szerAz igény be- Zett zálogjogának érvényét a meg ajándékozóval szemben megoltalbizonyüása : mázhassa. (A Curia hasonló ért. dönt. 1897. I. G. 276. sz. a.) az igényper A végrehaj tatónak e mellett a joga mellett tehát nem szükeldöntése. séges, hogy a megajándékozott ellen ennek felelőssége mellett külön pert indítson és abban szorgalmazza követelésének kielégítését. Annak azonban, hogy a most jelzett jogszabály, az ily végrehajtási foglalásból keletkezett igényperben alkalmazást nyerhessen, törvényszerű előfeltétele az, hogy a végrehajtás tárgyát képező követelés az ajándékozás idejében fennállott legyen, és annak kielégítése tekintetében az ajándékozás által vonassák el a kielégítési alap, mivel ha az ajándékozás idejében az ajándékozónak tartozására nézve elegendő fedezeti alapja marad és csak későbbi tényei által lett a követelés behajthatatlanná, a megajándékozottat felelősségre vonni nem lehet. (900. okt. 17. I. G. 352.) 20338. Curia. A lefoglalt ingónak a foglalás alól felmentésére irányuló igény sikeresen alapítható nem csak tulajdonjogra, hanem minden olyan jogra is, a mely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy az az ingó végrehajtási árverés alá bocsáttassék: már pedig állandóan követett bírói gyakorlat az, hogy a végrehajtást szenvedő birtoklásában levő tárgyakra vezetett foglalás nem bír hatályigal az olyan harmadik személyig el szemben, a ki kimutatja, azt hogy az ö jogára való tekintettel a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedőitek nem állanak szabad rendelkezése alatt; ámde a fent megjelölt ténybeli alap szerint jelenleg végrehajtást szenvedők az illető ingók eladásától vagy a bérleményről való elvitelétől felperes javára kifejezetten eltiltattak, a miből jogszemen következik az, hogy felperes igazolt igényére való tekintettel áz illető takarmány; szalma, tőzeg és trágya, mint önálló ingóság elárverezés czéljából végrehajtás alatt nem hagyhatók. (901. jan. 17. 1. G. 541.) 2033Í). Curia: A felebbezési bíróság ítélete tényállása szerint a végrehajtást szenvedőnek (D. Benőnek) az első és másodrendű alperessel szemben tartozása már fennállott akkor, a mikor D. Benő társulva Z. Pállal a „D. és rA." czégü közkereseti társaságot alakította; továbbá ama tényállás szerint az igényelt ingókat D. Benő adta az illető társaságba, ellenben Z. Pál a maga részéről abba a társaságba mit sem adott és D. Benőnek az illető társaságba adott vagyonán kivül más vagyona akkor nem maradt;- végül mindezekről Z. Pál az illető közkereseti társaság alakítása alkalmával tudomással bírt és D. Benőnek az illető társaságba adott vagyonán kivül más vagyona jelenleg nincs. A tényállásból jogszerűen következik, hogy D. Benő az által, hogy minden vagyonát az illető társaságba adta, azt a vagyont saját hitelezőire nézve lényegileg