Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. hozzáférhetetlenné tette, tehát saját hitelezői elöl a fedezeti alapot 1881: LX. elvonni aélozta, Z. Pál pedig a D. Benőnek a saját hitelezői t:oi. kijátszására iránymit erről a ezélzatáról tudomással bírt; követ- 96- §• kezésképen helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi elöntése, Az üjény bea mely szerint Z. Pált, a ki tényállása szerint D. Benőnek bizonyítása; hozzájárulásával az illető közkereseti társaság feloszlása mellett az igényper annak a társaságnak jogaiba lépett, keresetével az első és eldöntése. másodrendű alperessel szemben elutasította; mert a foglaltató hitelező a követelésének kielégitéseül lefoglalt tárgyak iránt ő ellene indított igénykeresettel szemben, jogositva van az igényperben az igény alapjául szolgáló vagyon-elidegenitési ügyletnek az ö irányában való jogi hatályosságát kifogás utján sikeresen megtámadni akkor is, ha az az ügylet az ö követelése kielégithetésére szolgálható egyedüli fedezeti alapnak elvonása czéljából az egymással szerződő feleknek az 6 irányában fen forgó rosszhiszemű eljárása mellett jött létre. (901. jun. 12. I. G. 213.) 20340. Curia : A végrehajtási törvény szerint az igényper egyéb perektől kivételesen és különlegesen van szabályozva, az igényper menetele egyéb perektől eltérően és pedig akként van megállapítva, hogy a meghatározott eltérések részben hivatalból is tekintetbe veendők; nevezetesen a végrehajtási törvény 96. §-a szerint az igénypernek egyedül az lehet a tárgya, hogy az igényelt vagyon a foglalás alól felmentessék-e vagy nem ? Az igénypernek most jelzett kivételes és különleges természeténél fogva perjogilag nincs helye annak, hogy az igényelt vagyonnak a foglalás alól felmentésén kivül más magánjogi igény az igénypernek akár kapcsolatosan, akár vagylagosan tárgyává tétessek és hogy ez utóbbi igény az igényperben érdemileg eldöntessék. (901. szept. 20. G. 28.) 20341. Curia: A felebbezési bíróság a NB. alatt csatolt vételi szerződési okiratot alakilag és tartalmilag valónak vévén, megállapította, hogy a másodrendű felperes a végrehajtást szenvedővel az eme okiratba foglalt vételi megállapodásra lépett; de megállapította tényként azt is, hogy a másodrendű felperes nagynénje a végrehajtást szenvedőnek, tehát közeli rokona, továbbá, hogy ez a vételi ügylet a végrehajtások küszöbén és oly időben létesittetett, a mikor a végrehajtató atyeresek követelései a végrehajtást szenvedő ellen már fennállottak és hogy e tartozások fennállását a másodrendű felperes a vételkor közel rokonsági viszonyánál és a végrehajtást szenvedővel való hitelezési összeköttetésből is tudta, sőt a tartozások a vétel létesítésekor a NB. alatti szerződési okirat tartalma szerint szóba is kerültek, a mennyiben azok (passivák) a végrehajtást szenvedő terhét, kópezőknek állapíttattak meg; végre pedig megállapította tényként a felebbezési bíróság azt is, hogy a végrehajtást szenvedőnek a vétel után semmi vagyona nem maradt. Ezekből a tényekből a felebbezési bíróság helyesen vonta le az állandó bírói gyakorlatban követett jogkövetkeztetést, hogy a szóban forgó vételi ügylettel, habár az a végrehajtást szenvedővel szemben jogi-