Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

28 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893: xvill. fél éven át felperes leányával benső viszonyt folytatott, a t.-cz. melyből az elhalt gyermek született, továbbá, hogy vele vise95., 96. §§. lőssége ideje alatt minden igényére egyezkedni akart, vele a Félnek eskü 2.'/. alatti egyezséget aláíratta, ennek fejében felperes leánya alatt kihall- részére 2 mérő búzát és állítólag 300 kor. készpénzt is fizegatása. tett, valószinüsitettnek vette a felperes leányának az alperessel a fogamzási időben való közösülésre vonatkozó eskü alatti vallomását és az alapon azt bizonyítékul fogadta el. Úgyde a felebbezési bíróság ennél a valószínűsítésnél nem mórlegelte az elsőbirósági eljárásban e részben szintén kihallgatott H. Sándor tanúnak idevonatkozó vallomását, mert azt fel sem említette. És a mikor alperes a felebbezési tárgyaláson eme valószinüsitési körülményekkel szemben B. Zsigmond, M. Ferencz, N. Anna és N. Pál tanukat nevezett meg arra, hogy ő apja halála után leánynézőbe járt s így valószínűtlen, hogy felperes leányával akkor is még viszonyt folytatott volna, akkor a felebbezési bíróság e tanuk kihallgatását abból az indokból mellőzte, mert alperes e tanúvallomásokkal a felperes leánya eskü alatti vallomásának valótlanságát kívánta kimutatni, holott a S. E. 95. és 96. §-a értelmében a félnek esküre való bocsátása csak akkor foghat helyet, ha semmi más bizonyíték nem forog fenn és azért a felebbezési bíróság érvelése szerint a fél eskü alatti vallomásának hamissága ugyanazon perben nem bizonjütható. A fél részéről ajánlott tanubizonyitás megtagadására vonatkozó ez az indokolás azonban téves; mert a fenforgó esetben az elsőbirósági eljárásban az alperes, ellenben a felebbezési eljárásban a felperes bocsáttatott esküre és ha alperes oly körülményekre, a melyekkel a saját eskü alatt tett vallomásának tényeit kivánja valószínűvé tenni, tanubizonyitást ajánlott, ennek megtagadására nem szolgálhat indokul az, hogy a felperes eskü alatti vallomásának hamissága ebben a perben nem bizonyítható, annál kevésbbé, mivel a bíróság nemcsak a valószínűsítésre szolgáló adatokat, hanem az esküre bocsátott fél eskü alatti vallomásának bizonyító erejét is szabadon mérlegelheti. Ezekhez képest a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett azzal, hogy a bizonyító fél esküre bocsátására vonatkozó valószinüsitési adatok mórlegelésénél nem volt figyelemmel H. Sándor alperesi tanú e részben tett vallomására ós a mikor az alperes részéről eskü alatt tett vallomásának valószínűsítésére felhozni kivánt ténykörülmények bizonyítására ajánlott tanubizonyitást a fent említett téves indokból tagadta meg. Végül alperes a feloldás utáni felebbezési tárgyaláson annak a bizonyítására, hogy felperes leánya a 2.7- alatti egyezségi okirat kelte idejében fizetéseket teljesített és alperessel való kiegyezését felemlítve, azt hangoztatta, hogy van elégpénze, tanukra hivatkozott. Minthogy alperes e bizonyítással is a felperes leánya eskü alatt tett vallomásának bizonyítékul elfogadásával szemben alperes vallomásának bizonyítékul