Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

SOMMÁS ELJÁRÁS. 21 jogi következtetés utján állapította meg, melyet abból a bebi- 1893: XVIII. zonyitottnak tekintett tényből vont le, hogy a felek lakó- tűzhelyein, Tahitótfaluban, divó helyi szokás szerint, a móring 63• §• ^ czimón kötelezett fizetésekre vonatkozó kötelezések csak ilyen Helyt szokás föltételek mellett értetnek. Nincs tehát akadálya annak, hogy jelentősége. a felebbezési bíróság jogi következtetésének és értelmezésének eredménye, illetőleg annak helyessége felülvizsgálat alá vétessék, ezen az uton pedig ennek helytelensége nyilvánvalóvá válik. A helyi szokásból ugyani* valamely azzal azonos jogszabály létezésére, vagy a feleknek ennek megfelelő jogalkotó tényeire következtetést vonni azért nem lehet, mert a felek cselekvényeinek jogi szempontjából való hatályossága és értelme nem a helyi jogszokásra való vonatkozással, hanem az általános jog szabályai szerint bírálandó el, és az általános joggal meg nem egyező helyi jogszokás figyelembe csak akkor jöhet, ha a szerződő felek azt, mint a szerződés feltételét, kifejezetten kikötötték. Ezek szerint nem fogadható az el, mikép az alperesek a kereset alapjául vett kötelezést a felebbezési biróság által megállapitott feltételek mellett tették volna. A fenforgó jogkérdés eldöntésére tehát az anyagi jogszabály a felebbezési biróság Ítéletében megállapitott tényállás alapján alkalmazandó és e mellett alapul vehető az elsőbiróság Ítéletében megállapitott tényállás is, mert ezt a felebbezési biróság nem mellőzte, azzal ellenkező tényállást meg nem állapított és azt ítéletébe nyilván csak azért nem foglalta, mert az általa vallott jogfelfogás mellett erre szüksége nem volt. Minthogy pedig a felebbezési biróság ítéletében megállapított ama tényállás alapján, hogy az alperesek a keresetbe vett összeget minden egyéb meghatározás, vagy a fizetés idejére és feltételére való kikötés, illetve kötelezés nélkül Ígérték a felperesnek, valamint az elsőbiróság ítéletében megállapitott ama tényállás alapján, hogy az alperesek 3 évre évi 200 K-t köteléztek a felperesnek fizetni, hogy a felperes 1897. január hó 13-ától 1899. július hó 29-ig lakott az alpereseknél és ezen idő alatt szorgalmasan dolgozott az alperesek gazdaságában és ez utóbbiak űzték el őt, az alperesek a kereset értelmében marasztalandók, mert az anyagi jogszabály szerint az, akit minden különös feltétel és a teljesítés idejének meghatározása nélkül, valamely összeg fizetésére magát a biróság előtt érvényesíthető jogczimen kötelezi: erre a jogosított kérelmére bármikor kötelezendő: ennélfogva a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni. (902. szept. 5. I. G. 118.) 20215. Budapesti tábla: A. S. E. T. 64. §-a értelmében 64. §. a biróság a bizonyítékok mérlegelésénél, az e szakaszban A bizonyitéemlitett kivételektől eltekintve, a törvényes bizonyítási szabá- kok mérlegelyokhoz nincs kötve ugyan, azonban az idézett szakasznak lése. helyes értelmezése szerint a bizonyítékok e szabad mérlegelésének elengedhetetlen föltétele az, hogy az ítéletben nyilvánuló bírói meggyőződés, a szolgáltatott összes bizonyítékok