Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

22 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893 : XVIII. t.-CZ. 64. §. A bizonyítékok szabad mérlegelése. 73. §. Bizonyítás okirattal. 75. §. Bizonyítás keresk. könyvekkel. alkalmazására vagy nem alkalmazására vonatkozó indokok tüzetes előadásával történjék olykép, hogy azok az okok, melyek a bíróságot a szolgáltatott bizonyíték mellőzésére és az ítéletben nyilvánuló meggyőződés kimondására vezették, felismerhetők legyenek, a tanuk vallomásának mellőzése pedig tüzetesen csak ugy van indokolva, ha a tanuk kijelentései megjelölésével felsoroltatnak az okok, hogy ezek a kijelentések miért nem fogadtatnak el valóknak, vagyis miért nem bírnak sulylyal az ügy eldöntésére. A felebbezési bíróság ítéletében tehát a S. E. T. 64. §-ának a rendelkezését sértette meg, a mikor egyedül B. A. tanú kijelentésével foglalkozva, K. J., ennek neje, ugy H. L. tanuk kijelentéseit ítéletében fel nem sorolja, azokat nem mérlegeli, és a vallomásokat kizárólag azért nem fogadja el alkalmas bizonyítékul, mert vallomásaikban B. A.-ra hivatkoznak. (900. decz. 6. I. G. 140.) 20216. Marosvásárhelyi tábla: Az 1893: XVIII. t.-cz. 64. §-ában foglalt szabály szerint a tanuk vallomása csak tényállításokra, de nem jogkérdésekre terjedhet ki. A tanuknak az a vallomása pedig, mely szerint — nem említve tényeket — csupán azt jelentik ki, hogy a követelés fennáll — nem ténykérdésre, hanem tisztán a biró által eldöntendő jogkérdésre ad feleletet. A tanúnak ily nyilatkozata tehát nem bizonyíték, — arra tényállás-megállapítást fektetni nem lehet. (901. jan 29. G. 75/900.) 20217. Curia: Jogszabály az, hogy a törvény által előirt kellékekkel ellátott okirat, ha az nem bírt annak a kiállító által történt aláírásakor a jelenleg olvasható tartalommal, a mennyiben tartalma kitöltve nem volt, teljes bizonyítékul nem szolgál és jogszabály az is, hogy a kitöltetlen űrlap utólagosan kitöltött tartalmának valóságára nézve a bizoni/itás kötelezettsége azt terheli, a ki arra jogot alapit. A felebbezési biróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy az A), F) alatti okiratot, habár az az 1868: LIV. t.-cz. 167. és 168. §§.-ban előszabott kellékekkel el van is most látva, annak tartalma valóságára nézve bizonyítékul el nem fogadta és erre nézve felperest tartotta e bizonyításra kötelezettnek és nem helytelenül mellőzte az ez esetben nem alkalmazható azt a jogszabályt, hogy a fentemiitett külső kellékekkel ellátott okirat tartalmának valótlanságára az azt állító felet terheli a bizonyítás. (900. szept. 13. I. G. 286. G. VI. 1159.) 20218. Curia: Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság ítélete és a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv szerint alperes a felperes kereskedelmi könyveivel kívánta bizonyítani azt, hogy a 40 drb részvényt meg nem kapta; azonban a felebbezési bíróságnak az az eljárása, hogy ezt a bizonyítást mellőzte, illetve felperest a kereskedelmi könyvei felmutatására nem kötelezte, a S. E. 64 §. rendelkezésébe nem ütközik; mert a felebbezési bíróság ezt az eljárását indokolta és ez az