Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)
12 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893: XVlli. felebbezési bíróság ez utóbbi szakasz 1-ső pontjára hivat*•-<«• kozva, helyesen mondotta ki, hogy keresetváltoztatás fenn 31- & nem forog. Ugyanis a törvény az igényperekre vonatkozóan Keresetváltoz- 0ly különleges és eltérő rendelkezéseket tartalmaz, a melyektatás. nél fogva az igényperek egy sajátos nemét képezik a pereknek. Ily különleges és eltérő rendelkezés egyebek között: hogy az igénylő és a végrehajtást szenvedő közötti jogviszonyra az Ítélet hatálylyal nem bir. Az igénylő az igénykeresettel a végrehaj tatóval szemben azt a jogát érvényesiti, hogy a lefoglalt ingók zár alól felmentessenek oly alapon, a mely alkalmas annak birói kimondására, hogy azok a végrehajtást szenvedő hitelezőinek kielégítésére nem szolgálhatnak. Ez képezi az igénykereset czélját. Az e czélból keresetbe vett jog, melyet az igénylő, bárha a közte és a végrehajtást szenvedő közt fennálló jogviszonyra az Ítélet hatálya lei nem terjed is, a végrehajtást szenvedő irányában fennálló jogviszonyára alapított, nem változott meg a fen forgó esetben azzal, hogy az igénylő ezt a jogviszonyt az elsőbiróság előtt lefolyt eljárásban a végrehajtást szenvedővel kötött haszonbérleti szerződési, a felebbezési eljárásban pedig tulajdonjog fentartásával kötött adásvételi szerződési jogviszonynak vitatta, mely mindkét jogviszony az igénylő felperes tulajdonjogát foglalja magában az igényelt ingókra és a felebbezési biróság, a mely azt állapította meg tényként, hogy az igénylő felperes az igényelt ingókat a NB. alatt bemellékelt és „Haszonbér szerződés"-nek nevezett okirat mellett adta el, nem sértette meg a keresetváltoztatást tiltó eljárási jogszabályt akkor, a mikor az igénylő felperes és a végrehajtást szenvedő közötti jogviszonyt nem haszonbérleti szerződésnek, hanem tulajdonjog fentartásával kötött adásvételi szerződésnek minősítve a keresetváltoztatást fenforgónak meg nem állapította, mert nem képez keresetváltoztatást az, hogy felperes a végrehajtást szenvedővel kötött szerződési jogviszonyát másnak minősítette az elsőbirósági eljárásban, mint a felebbezési eljárásban, a felebbezési biróság pedig felperesnek ezt a jogi nézetét fogadta el helyesnek. (900. máj. 2. T. G. 112.) ' 20195. Curia: A keresetnek a felebbezési tárgyaláson való felemelése ellen felhozott panasz alaptalan, mert a kereset főtárgya a haszonbéri viszony megszüntetése lévén, ebből a szempontból felperes által a felebbezési tárgyaláson követelésbe helyezett adómegtérités, melynek ki nem fizetését már az elsőbiróság előtti tárgyaláson is vitatta, továbbá a biztosítási dij kifizetése, az elmulasztott tavaszi szántás, valamint a felperes részére évenként szolgáltatni kötelezett, de tényleg ki nem szolgáltatott buza a haszonbéri viszony megszüntetésénél mind csak járulékos természetű követelések, a melyek érvényesítése iránt támasztott kérelem keresetváltoztatásnak nem tekinthető, s a felebbezési biróság a S.
