Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

146 ÜCiYVÉDI RENDTARTÁS. 1874 . XXX . bizonyitásnak minden indokolás nélkül való mellőzésével azt ~C1' jelenti ki, hogy nem volt megállapítható, hogy felperes jog. •T.. elődje „az úgynevezett konverziót nem vitte keresztül, sem A jutaiomaij az nem YQ^ megállapitható, hogy ezt alperes más ügyvéddel leszállítása. v^ette keresztül", ez a megállapítás nemcsak az A) alatti dijlevélnek a felperes jogelőde kötelezettsége tekintetében való téves értelmezésével, hanem a S. E. 64. §-ának megsértésével is történt. (902. márcz. 20. I. G. 623/901.) 57• §•20450. Curia: Igaz ugyan, hogy a 2/a. okirat alaki A peres ügy szempontból szabályszerűen van kiállitva és igaz az is, hogy magúhoz val- az az 0^irat látszólag ügyvédi jutalomdijnak egyességileg tása az ügy- történt megállapítására vonatkozik, de ugy az okirat kived részéről, állításának előzményeiből, mint a per során előadott egyéb körülményekből okszerűen következtethető és megállapitható, hogy a 2/a. okirat a per tárgyának burkolt magához váltását tartalmazza. De támogatja ezt a következtetést az okirat szövege is, mert e szerint felperes csak 300 frthoz tart igényt és az azt meghaladó egész összeget az ügyvédjére, lei felperest eddig képviselte és a M a pert tovább is felp>eres nevébe^ fogja vinni, átruházza és tulajdonába átbocsátja, újra kijelentvén, hogy a neki kifizetendő 300 frttal teljesen kielógitve lészen; ezekből a kitételekből pedig kivehető, hogy felperes tulajdonkép a folyamatban levő pert adta el 300 frtért alperesnek, ki ezt ily módon magához váltotta, mely eladás felperesnek ismételten hangsúlyozott vagyöntalanságában találja megérthető indokát. Csakis ez a körülmény magyarázza meg azt is, hogy felperes daczára annak, hogy az okirat kiállításakor az elsőfokú biró már kedvező Ítéletet hozott, mégis a 300 frtot meghaladó egész összeg- és járulékáról alperes javára lemond, hogy pedig ez a lemondás valóban az okiratban kitett czimen, vagyis ügyvédi jutalom és költség czimén történt Ápolna, már azért sem található indokoltnak, mert a 900 frtot meghaladó összeg sem a per tárgyával, sem a teljesített munkával és kiadásokkal arányban nem állott, az a czim tehát csak az eladás palástolásául szolgált. Ezekből folyólag a 2/alatti, mint az ügyvédi rendtartás 57. §-ába ütközőt, semmisnek kimondani s a keresetnek helyt adni kellett. Az alperesnek az elszámolásra alapított védekezése sem volt figyelembe vehető, mert ez az elszámolás csak a 2/a. megállapításon alapul s annak csak folyománya lévén, a semmisnek kimondott 2/a. megszűntével hatályát vesztette. (902. febr. 18. 598.) hb; , 20451. Nagyváradi tábla: A felperesnek kereseti köveBehajtottpenz tejege reszDen a vételár, részben a közadós, mint ügyvéd által msszakovde'meghizás alapján behajtott és visszatartott pénz, tehát birólésevb.ugyved g^ ^Qft érvényesíthető és érvényesítendő s bejelentés alá csődtömegéből egő ]iöveteieSj a me]y a felszámoláskor érvényesített kifogás folytán a Cs. T. 145. §-ában szabályozott eljárás szerint tárgyalandó ; mert a csődtömeg ellen mindkét követelés egy igény-