Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 147 bejelentésben érvényesíttetett és ilyen gyanánt számoltatott 1874: xxxiv. fel és mert a Cs. T. 146. §-ában emiitett más hatóság alatt t.-cz. a bíróságtól külömböző (pénzügyi, közigazgatási stb.) ható- 66. §. ságot kell érteni és e §. szerint a felszámoláskor kifogásolt Behajtott pénz követeléseket a csődbíróság előtt csak abban az esetben nem visszaköveteszabad érvényesíteni, ha azok peres eljárásra nem tartoznak, lése vb. ügyvéd a kereseti követelések azonban peres eljárásra tartoznak, —csődtömegéből Curia: Hhagyja, mert az ügyvédi rendtartás 66. §-ában megjelölt eljárás igénybe vétele az ügyfélre nézve külömben sem kötelező s az ügyfél az ügyvédje által részire behajtott pénz visszatartásából eredő követelését per utján is feltétlenül érvényesítheti, a jelen esetben pedig, midőn az ügyvéd ellen csőd nyittatott s az ügyfél követelését mint csődhitelezö érvényesiti, az emiitett eljárásnak helye sem lehet. (902. decz. 16. 934.) 20452. Curia: Vádlott az 1874: XXXIV. t.-cz. 70. §-ának 70- §• # 4. pontja alapján az ügyvédségtől való elmozdításra Ítéltetik Elmozditasaz stb. Indokok: Az ügyvédi hivatás gyakorlásának a törvényben ügyvédségtől, megállajntott erkölcsi feltétele, hogy az ügyvéd a felek bizalmára méltó legyen, s hogy oly életet folytasson, mely az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét nem sérti. Az ügyvédség közhivatás, mely állami minősitvényen alapszik és nagy fontosságú igazságszolgáltatási érdek, hogy feddhetlen életű személyek által gyakoroltassék. Azért az ügyvédrendtartás 3. §-a szerint az ügyvédek lajstromába nem vehető fel az, a ki oly bűntett, vagy vétség miatt volt büntetve, mely az ügyvédség gyakorlatától való elmozdítását vonná maga után; és nem szenvedhet kétséget, hogy a kit « törvény az ügyvédség megkezdésére érdemtelennek tart, azt nem tekintheti alkalmasnak az ügyvédség folytatására sem. Vádlott magánokirathamisitás miatt 8 havi börtönnel volt büntetve. Az ilyen természetű bűncselekmény sérti az ügyvédi karnak törvényoltalmazta becsületét és közfelfogás szerint érdemtelenné teszi az ügyvédet a jogkereső közönség bizalmára. Vádlott tettének legsúlyosabb beszámítását csak az csökkenthetné, ha javára oly különös személyi körülmények forognának fenn, a melyek büntetőjogilag nem eredményezhettek ugyan felmentést, de a melyek megerőtlenitik az ügyvéd rovott előéletéhez kapcsolt vélelmet. Ily körülmények jelen esetben nem állapíthatók meg. Vádlott saját vagyoni haszna végett követte el a cselekményt, mert a váltót költségei fejében kapta és G. Gyulát azért tüntette fel elfogadónak, hogy fizetésképes adósra tegyen szert. Tetézte bűnös tettét az érvényesítés körüli fondorlatos eljárással, oly egyén nevében perelvén a váltót, kitől perveszteség esetén még a költségeket sem lehet behajtani s olvashatatlanná tevén K. forgatói aláírását. Az ilyen eljárás egymagában is alkalmas a fegyelmi felelősség megállapítására. E súlyosító körülmények annál nyomatékosabbak, mert az elsőbirósági ítéletben felhozott enyhítők nagyobb része ilyenekül nem fogadható el. A criminális büntetés- kiállása a becsületig