Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 14 5 felebbezési bíróság által megállapítva nem lévén, ennek hiányá- '374 XXXIV. ban az ügy a felülvizsgálati bíróság által el nem dönthető. tcz (903. ápr. 23. I. G. 431.) _ 20448. üuria: Az .4) alatti dijlevél azt tartalmazza, hogv o0alperesek atyja P. M. J. a 900 frt jutalomdijat a P. L. ésA-^omdv társai által ellene 3482/897. sz. alatt indított rendes per leszállítása. ellátásáért kötelezte, tehát azé>t az ügyvédi működésért, a mely a pernek a 'perrendtartás szabályai szerinti végérvényes befejezéséig tart és ezen nem változtat az a körülmény, hogy a dijlevél tartalma szerint ez a jutalomdíj összeg már a pernek ítélet alá terjesztésekor fizetni köteleztetett, mert ezzel csak a fizetési időpont határoztatott meg. Az említett rendes per beszerzett iratai szerint azonban a perben még a bizonyítási eljárás volt folyamatban akkor, a mikor az az esemény bekövetkezett, hogy alpereseknek atyja meghalt és a per, a melyben alperesek egy része atyjuktól az anyai közszerzemény kiadását követelte, ezzel tárgytalanná válván, s bíróilag is megszüntettetvén, az ügy és a képviselet is a pernek még elsőbirósági eldöntése előtt megszűnt. Ily körülmények között pedig az 1874: XXXIV. t.-cz. 55. §-a a) pontja alapján az ügyvédi jutalomdíj aránylagos leszállítása követelhető és a leszállítás arányának meghatározása nem lehetetlen. (900. decz. 27. I. G. 502.) 20449. Curia: Altalános jogszabály, és ennek érvényesülését az ügyv. rdts. 55. §-a nem zárja ki, hogy minden kétoldalú szerződésnél, és így az ügyvédi jutalomdíj tárgyában létrejött ügyletnél is, ahhoz, hogy az egyik fél a szerződési kötelezettség teljesítését a másik féltől, tehát ügyvédi jutalomdíj esetén az ügyvéd, vagy jogutódja a jutalomdijat a megbízótól követelhesse, szükséges, hogy — ha csak a másik fél őt nem akadályozza — maga részéről az elvállalt kötelezettséget teljesítse. (Hasonló ért. határozott a Curia 1898. I. G. 193. sz. a.) Ebből a jogszabályból következik, hogy a jelen ügyben lényeges az a kérdés, hogy a felperes jogelődje az alperes részéről rábízott ügyet befejezte-e és mennyiben. A felebbezési bíróságnak az a döntése pedig téves, hogy a felperes jogelődjét az úgynevezett konverzió körül az alperes képviseletének elmulasztása egyáltalán nem terhelheti, minthogy ezt a müveletet e mellett is, az A) alatti dijlevél helyes értelme szerint, mert a magyar földhitelintézet saját közegeivel végeztette; a felperes jogelődjének kötelessége volt a földhitelintézet által végezett kérdéses müvelet egész folyamán az alperes jogi érdekét képviselni és előmozdítani. Ezért ha a felperes jogelőde az alperes képviseletével az u. n. konverzió befejezte előtt felhagyott s e miatt bízott meg az alperes érdekei képviselésével és előmozdításával más ügyvédet vagy meghatalmazottat: uqy a kikötött jutalomdíj leszállításának helye van. Midőn tehát a felebbezési bíróság egyfelől a fentebb említett téves szempontból kiindulva, másfelől pedig az alperes által felajánlott Márkus: Felsőbíróságaink elvi határ. XIV.