Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

122 CSŐDTÖRVÉNY. 1881: XVII. megtámadási keresete alaptalan lévén stb. (901. máj. 22. t.-cz. 6907.) — Curia: Hhagyja. (902. okt. 9. 4983/901.) 27. §. 3. p. 20410. Budapesti tábla: A Curia 56. sz. teljes-ülési hatáÁ közadós rozatának indokolásában kimondatott, hogy az a biztositás, jogcselekvé- melyet hitelező valamely lejárt váltó, adóslevél vagy könyvnyének meg- kivonat alapján követel és erre nézve a Cs. T. 27. §-ának támadása. 3. pontjában megjelölt válságos időben a telekkönyvi' rendtartás 88. §. értelmében kieszközölt zálogjogi előjegyzés utján s ekként nem valamely a válságos idő előtt- keletkezett szerződés, vagy anyagi jogi törvény rendelkezése alapján szerez, mint csupán az alaki jog intézkedésein alapuló, a Cs. T. 27. §-ának 3. pontja alapján is megtámadható. A Cs. T. 27. §. 3. pontjának rendelkezései szerint pedig a csődhitelezőkkel szemben érvénytelen a közadósnak az a jogi cselekménye, mely által a csődnyitási kórvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után valamelyik hitelezőjének olyan biztositást vagy kielégítést ad, melyhez annak általában, vagy akkor még joga nem volt, ha csak a hitelező oly tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy ő a jogi cselekmény idejekor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetve a fizetések megszüntetéséről nem tudott. Felperes keresete tehát már a Cs. T. 27. §. 3. pontja alapján megáll, ha elfogadható, hogy felperes kimutatta akár azt, hogy a csődnyitási kérvény megszüntetése után szerezte meg alperes lejárt váltókövetelésének biztosítására a telekkönyvi rendtartás 88. §. rendelkezése, vagyis nem az anyagi jog intézkedése alapján közadós ingatlanaira a zálogjogot, melynek a csődhitelezők irányában való érvénytelenítését a kereset szorgalmazza. A tényállás e részben a következő: Nem vitás, hogy midőn alperes követelésének biztosítása czóljából a zálogjognak a közadós ingatlanaira leendő előjegyzéseért s illetve a rangsorozat feljegyzéséért folyamodott, ebben az időben a P—i papírgyár r. t. és E. Y. hitelezők részéről a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez 1900 január 7-én csődnyitás elrendelése iránt benyújtott kérvény folytán a csőd elrendelésének kérdésében tárgyalás volt folyamatban, azt pedig, hogy ez a kérvény csak azért nem vezetett a csőd elrendelésére, mivel utóbb közadós ellen F. S. bécsi czég részéről 1900. évi május hó 4-én benyújtott kérvény alapján a csőd megnyittatván, az 1900. évi január hó 7-én benyújtott csődnyitási kérvény tárgyát vesztette, valóul kell elfogadni azért, mivel alperes felperesnek ezeket illető s az elsőbiróság által beszerzett csődnyitási végzés felett megtartott észrevételezés során felhozott tényállításának valóságát tagadni elmulasztotta. Minthogy pedig a csődtörvény 27. §-ának 3. pontja nem értelmezhető máskép, mint csak ugy, hogy oly esetben, amidőn a korábban benyújtott csődnyitási kérvény csak azért nem vezethetett a csőd megnyitására, mert a csőd egy más hitelezőnek, esetleg magának a közadósnak később benyújtott kérvényére elren-