Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

CSŐDTÖRVÉNY. 123 1881 : XVII. t.-cz. deltetett, a válságos időszakok kiszámításánál, már a korábbi csőd­kérvény benyújtásának időpontja az irányadó, a fenforgó eset- t.-cz. ben annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a megtámadott 27. §. 3. p, biztosítás alperes által a Cs.. T. 27. §. o) pontjában mégha- 4 közadós tározott válságos időben szereztetett-e, az 1900 január 7-én jogcsdekvé­érkezett csődnyitási kérvény benyújtásának idejét kell irány- nyének meg adóul elfogadni. Ha pedig ez igy áll, alperessel szemben a támadása. megtámadási jog már az imént jelzett kérvényre való tekin­tettel érvényesül, mivel alperes arra nézve, hogy az 1900. jan. 7. iktatott csődkérvény benyújtásáról tudomása nem volt, nemcsak mi bizonyítékot sem szolgáltatott, de a pernek nem vitás adatai által éppen az nyert bizonyítást, hogy ő zálog­jogának előjegyzése tárgyában a telekkönyvi hatósághoz in­tézett kérvényének benyújtásakor a szóban forgó körülmény­ről igenis tudott. De még ha a válságos idő kiszámításánál a 2168/900. sz. csődkérvény benyújtásának időpontja irány­adóul nem vétethetnék is, bizonyítást nyert a keresettel érvé­nyesített megtámadásnak az a további alapja is, hogy alperes a csődhitelezőkkel szemben érvényteienittetni kívánt zálog­jogát a közadós fizetéseinek megszüntetése után szerezte. Fen­forog pedig ez az alap azért, mert közadós W. E. ugy. a H. A. fiai czég alatt folytatott közkereseti társaságban elfoglalt társtag minőségénél, mint az általa egyéni czége alatt foly­tatott saját kereskedelmi vállalatánál fogva kétségkívül ke­reskedő volt; mert hogy a kifejtettek szerint kereskedő köz­adós tetemes adósság hátrahagyása mellett, alperes zálog­jogának szerzése előtt megszökött, ezt a pernek nem vitás adatai, továbbá azt, hogy közadós ugy ingó mint ingatlan vagyonára az alperes előjegyzett zálogjogának kérelmezése előtt kielégítési végrehajtások is rendeltettek el és foganato­síttattak, a foglalási telekkönyvek, valamint a telekkönyvi be­jegyzés tartalma minden kétségen kívül helyezik; már pedig az a kereskedő, ki megszökik s tartozásának beváltásáról nem gon­doskodik, vagy aki türi, hogy vagyonára valamely hitelezője ki­elégítési végrehajtást vezessen, kétségkívül fizetéseit megszüntettet­nek tekintendő s alperest terhelte volna a Cs. T. 27. §. 3. pontja szerint a bizonyítás kötelezettsége e kérdésben is arra nézve, hogy ő erről a körülményről a zálogjog bejegyzése iránti kér­vényének benyújtása idején nem tudott, a bizonyítást meg sem kísérelte, sőt már azzal a körülménynyel, hogy a köz­adós tulajdonát képező ingatlanokra az alperes zálogjogát megelőzően C. 31. a. Z. A. örökösök javára 70,000 K tőke erejéig 1900 január 4-én a végrehajtási zálogjog bekebelezte­tett, alperesnek a közadós fizetéseinek megszüntetéséről való tudomása bizonyítottnak is veendő. Az elsőbiróság ítéletét tehát ezen s a benne felhozott okokból helybenhagyni kellett. (902. okt. 30. 275.) — Curia: Hhagyja. (903. ápr. 23. 12.) 204011. Kassai tábla: Az I. bíróság a peres kérdés elbirálá- 28. §.. sánál nyilván arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közkereseti

Next

/
Oldalképek
Tartalom