Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

120 CSŐDTÖRVÉNY. 81: XVII határidőn belül szereztek, mivel a telekkönyvi biztositás t.-cz követelhetéséhez való igényük az 1896. szeptember 23-án kelt, • §• 3. p. a telekkönyvi bekebelezés kieszközlésére az alpereseket kifejeközadós zetten feljogosító okiraton alapult, az emiitett okirat pedig, gcselekvé- amint ezt a másodbiróság helyesen kifejtette, még a válságos nyének meg- időt megelőzően keletkezett. (902. márcz. 11. 3822/901.) támadása. 20108. Kassai tábla: A felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a megtámadott zálogjogi biztositás nyújtásakor vagy azt megelőzően akár a v. b. czég, akár pedig annak tagja H. N. fizetéseit megszüntette volna; az alperes részéről nem tagadott abból a körülményből továbbá, hogy W. E. egyik társtag 1899. évi november hó 18—20-ika közötti időben megszökött, kétségtelenül meg nem állapitható, hogy a czég, annál kevésbé pedig H. N. fizetéseit nyomban megszüntette volna, azt a kereseti állítását pedig, hogy a czég a jelzett szökés után nyomban haladékot kért a hitelezőktől, váltói óvatolva lettek és számlatartozásait sem fizette, a felperes bizonyítani meg sem kísérletté; ily , tényállás mellett a felperes igazolatlan keresetével feltétlenül lett volna elutasítandó; minthogy azonban az alperes felebbezéssel nem élt, javára az elsőbirósági Ítéletet megváltoztatni nem lehet. Annak sincs perbeli s perjogi alapja, hogy az elsőbiróság az alperes részére nem a felperes által neki felajánlott és általa elfogadott főesküt, hanem pótesküt itélt; a póteskü ugyanis a bizonyítás perjogi szabályai szerint a bizonyító félnek akkor Ítélendő meg, ha részbizonyitókot szolgáltatott; ebben a perben azonban a bizonyítás nem az alperest, hanem a felperest terheli s az alperes bizonyítást nem is ajánlott; minthogy azonban a törvényszék a pótesküt lényegileg ugyanazon ténykörülményekre Ítélte meg az alperesnek, mely körülményekre a felperes az alperesnek a főesküt kínálta s utóbbi azt elfogadta, minthogy továbbá a felperes a miatt, hogy az elsőbiróság az alperesnek pótesküt és nem főesküt itélt, kifejezetten felebbezéssel nem élt és reá nézve tényleges jogsérelmet nem is képez, ha az alperes ugyanazokra a ténykörülményekre nem főeskü, hanem póteskü alakjában esküszik meg: az elsőbirósági ítélet ebben a tekintetben sem volt megváltoztatható. — Curia: Helybenhagyja, mert ha abból a körülményből, hogy a H. A. fiai felszámolás alatti czég egyik tagja, nevezetesen W. E. 1899. évi november hó 20—23-ika közötti időben eltűnt és hogy nemsokára ezután ez a czég hitelezőitől moratóriumot kért, mégis lehet állapítani azt, hogy ez a fent nevezett czég fizetéseit megszüntette volt már abban az időben, a mikor alperes a megtámadott zálogjogi biztosítást elnyerte, ez a körülmény mégsem szolgálhat alapul a megtámadott jogcselekmény hatálytalanítására azért, mert a közkereseti társaság fizetéseinek megszüntetése szükségképen még nem vonván maga után a társasági tagnak mint magánszemélynek fizetései megszüntetését is,