Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. 71 észszerű viszonyban állanak; holott az erőhatalom fogalmának A kotelm jogilag helyes meghatározása szerint az a külső esemény, mely tartalma hello gondosság mellett is emberi erővel elhárítható nem volt. AzA- ados ke erőhatalom fogalmának jogilag ekként meghatározásából delmekiindulva, annak a jogi kérdésnek eldöntésénél, hogy az illető Erőhatafr járdán létező hiányok az illető talajviz, illetve ennek hatása következtében történt keletkezése erőhatalomnak tekinthető-e, az a mérvadó, hogy az illető talajviz, illetve ennek hatása kellő gondosság mellett is emberi erővel elhárítható csakugyan nem volt-e. A felebbezési biróság a fentiek szerint tényként valónak fogadta el azt, hogy az illető talajviz nem ujabb keletkezésű, hanem az A) alatti szerződés létrejötte előtt is állandóan jelentkezett ós hogy a talajvíznek az illető járda jóságára és tartósságára nyilvánuló káros hatását előzőleg teljesitendő óvintézkedések kizárták volna; e tényállás mellett tehát tulajdonkópen nem általában a talajvíznek jelenléte, hanem ennek nyilvánult káros hatása okozta közvetlenül az illető hiányokat és igy az a külső esemény, minek kellő gondosság mellett is emberi erővel elhárithatatlan volta a mérvadó, csak a nyilvánult káros hatás, ez pedig a fentiek szerint emberi erővel elháritható volt volna. A mi már most a kellő gondosságot és azt a kérdést illeti, hogy e gondosság tekintetében a kötelezettség az elsőrendű alperest mennyiben terheli, magából az A) alatti szerződésből nyilvánvaló, hogy elsőrendű alperes egy nagyobb, az állandóság jellegével biró és olyan munka teljesítésére vállalkozott, a minek kivitelére különleges szakértelem kivántatik; hogy az elsőrendű alperes nem a járdának egyes alkatrészeit, hanem annak a maga egészében és újból való elkészítését vállalta el és hogy a szerződő feleknek megegyező akaratelhatározása az volt, hogy az elsőrendű alperes részéről elkészítendő munka jó és tartós legyen; ilyen körülmények között az elsőrendű alperesnek módjában és érdekében állott az, hogy megismerje és figyelembe vegye azokat a talajviszonyokat is, a melyek az elvállalt munka jóságára és tartósságára befolyással birhattak és igy az osztrák polgári törvénykönyv 1299. §-a rendelkezéséhez képest az a felelősség, a mi terheli elsőrendű alperest mint vállalkozót, az általa elkészített munkában az ő hibájából esetleg létező vagy esetleg utóbb keletkezett hiányok és hibák iránt, kiterjed azokra a hiányokra és hibákra is, a melyek az elsőrendű alperes vállalkozó, mint szakértő részéről már a vállalkozásnál felismerhető talajviszonyoknál fogva az elvállalt és keresztülvitt tervnek czélszerütlen volta okából merültek fel; következésképen egyrészről a felebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a vállalkozó a talajvíznek káros hatást előidéző mennyiségben jelenlétéről és ama káros hatásnak, ha kellő óvintézkedések előre nem tétetnek, nyilvánulásáról tudomást is nyert, a per érdemére nem döntő, másrészről kétségtelen, hogy ama káros hatás elhárítása