Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

1896 : XXVI. T. CZ. KÖZÚTI ÉS VÁMÜGYEK. 765 értelmében panaszszal megtámadható s illetőleg végső fokon Közúti esváma közigazgatási bíróság által illetékesen eldöntendő lenne. ügyek. Az 1896 évi XXVI. t.-czikknek ez esetben irányadó 66-> 19- §§• 66. §-a zárjel közt hivatkozva az 1890. évil.t.-cz. 99. és 100. Vámszedést §~aira, az alispánnak (törvényhatósági város tanácsának és a jog csorbítása. székesfővárosi államrendőrség főkapitányának) csak az ellen Főkérdés és a határozata ellen enged a közigazgatási biróság előtt eljá- mellékkérdés rást, a mely a vámszedési jogosítvány fennállása, a vámdij- viszonya. mentesség és a vámdijtételek jogossága és mértéke tárgyában keletkező vitás kérdéseket eldönti. Az 1900. évi I. t.-czikknek a most hivatkozott törvényhelyen idézett 99. és 100. §-ai pedig a vámdijak fizetése alól mentes személyeket és tárgyakat sorolják fel, illetőleg a vámfizetési kötelezettséget állapítják meg. Ebben az esetben a közigazgatási határozatok sem a vámszedési jogosítvány fennállása, sem a vámdijtételek jogossága és mértéke felett nem döntöttek. Az a kérdés, hogy özv. A. A.-nénak a magyar-brettyei hidra vonatkozó vámszedési jogosítványa fennáll-e, vita tárgya sem volt, az pedig a tényállásból kétségtelen, hogy özv. A. A.-nénak a kovrágyi hidra vonatkozólag vámszedési joga nincs és hogy az a 25 frt, a melynek behajtása iránt az eljárás folyik, nem vámdijtétel; következéskép ebben az ügyben olyan kérdés eldöntéséről, a melyet az 1896. évi XXVI. t.-cz. 66. §-a a közigazgatási biróság hatásköréhez utasítana, nincsen szó. Habár a kovrágyi és gonczágai lakosoknak az a cselekményük, hogy a hátszegi vásárra jutás végett a kovrágyi hidon átkeltek, az özv. A. A.-nét a magyar-brettyei hidra vonatkozólag megillető vámszedési jognak a csorbításával jár és habár a szóban lévő 25 frtnyi összegnek fizetésére a község „a magyar-brettyei vámoshidra vonatkozó vámszedési jog csorbításáért kártérítés fejében" kötelezte magát és igy a községnek ez a kötelezettsége az özv. A. A.-né vámszedési jogával kapcsolatos is, mindazonáltal az 1896. évi XXVI. t.-cz. 17. §-a alapján sem lehet a közigazgatási biróság hatáskörét megállapítani, mert ennek a törvényszakasznak abból a rendelkezéséből, mely szerint a közigazgatási biróság határoz a fölött a kérdés fölött is, a mely különben a közigazgatási hatóság hatásköréhez tartozik; abban az esetben, ha ez a kérdés a közigazgatási bírósághoz tartozó vitás kérdéssel kapcsolatos és ennek a kérdésnek előzetes vagy együttes elbírálása nélkül a biróság elé tartozó főkérdés el nem dönthető, nyilvánvaló a törvénynek az az alapelve, hogy a hatáskör tekintetében az• eldöntendő főkérdés az irányadó, amiből pedig megfordítva az következik, hogy ha, mint ebben az esetben, az eldöntendő főkérdésben nincs a közigazgatási biróság előtt eljárásnak helye, az eldöntendő főkérdéssel kapcsolatos mellékkérdések fölött — melyek különben a köz-