Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

722 MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK I. Egyéb polgár. K.-nó P. Mária 1866. évi április hó 22-én elhalt; kizá"gyek. rólagos örökösei: fentnevezett gyermekei osztályos egyezségre Magánköt- léptek, a mely szerint a két nőtestvér: F. Jánosné K. Anna vény őrzése, és K. Mária később férjezett W. Józsefné apai s anyai ingatlan örökségüket 100—100 forint ellenében fitestvérüknek: K. Istvánnak átengedték; ennek alapján a soproni kir. törvényszék 1879. évi szeptember 6-án 8.769/79. sz. a. kelt végzésével a tulajdonjognak az ottovai 69. sz. telekjegyzőkönybeli ingatlanon K. István javára leendő bekebelezését elrendelte. 1879. évi április 17-én K. István is elhalt; hagyatéka, ezek között az ottovai 69. számú telekjegyzőkönyvbeli ingatlan fele részben özvegyének St. Francziskának, másik fele részben pedig gyermekeinek: K. István, Mária, József, Anna, Mátyás és Jánosnak adatott át a nagymartom kir. járásbiróságnak 1880. évi deczember hó 20-án 1.820/80. számú végzésével, melynek alapján a soproni kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság 1882. évi június hó 21-én 2.855/81. számú végzésével a tulajdonjog bekebelezése is elrendeltetett. A bekebelezett 93 frt 4372 kros követelés, illetőleg annak K. Istvánt illetett része a K. István utáni hagyatéki eljárásnak nem volt a tárgya. Az erre vonatkozó adóslevelet a gyámpénztárnok jelentése alapján 1896. évi deczember hó 18-án 19.398/96. sz. végzésével Sopronmegye árvaszéke az 1877: XX. t.-cz. 286. § ának rendelkezéseire tekintettel a nagymartom kir. járásbírósághoz tette át, minthogy az adóslevél tulajdonosainak lakhelye nem volt kipuhatolható s azt mint nem gyámhatóság alatt állók tulajdonát a gyámpénztár nem őrizheti. A nagymartorii kir. járásbíróság az adóslevelet az árvaszékhez visszaküldötte, 1897. évi január hó 24-én 266/97. sz. végzésével azért, mert „okmányok őrzése, végrendeletek kivételével, esetleg azoknak letétbe vétele és tétele nem tartozik a kir. járásbíróság hatásköréhez, az árvaszék ujabbi megkeresésére 1897. évi szeptember hó 7-én 2.821/97. sz. a. kelt végzésével pedig azért, mert az adatokból az, hogy az örökösödési elj aras az 1894: XVI. t.-cz. 2. vagy 4. §-ai alapján hivatalból inditandó-e meg, el nem bírálható, különben pedig az oly okmányok átvétele, őrzése, esetleg letétbe helyezése, melyek iránt az azokat kezelt hatóság évtizedeken át nem intézkedett, nem tartozik a kir. járásbíróság hatásköréhez." Ezek után az árvaszék az adóslevéllel és zálogjogi bekebelezéssel biztosított követelés fennállását és a hitelezők tartózkodási helyét nyomozta. Ez eljárás folyamán K. István özvegye : St. Francziska azt állította, hogy K. István a követelésnek két nővérét illető részére nézve velük kiegyezett és őket kielégítette, K. Mária W. Józsefné wörthi lakos azonban azt jelentette ki, hogy őt K. István a kérdéses követelésből őt illető részre nézve nem elégítette ki s ezért törlési engedélyt adni nem hajlandó. A harmadik testvér: K. Anna