Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

642 MINIST ERTANÁCSI ±i AT A HUZATUK I. Egyéb kár. dés megkötése napján a kibérelt ingatlanoknak haszonélveHaszonbérlö zetébe lépett, kivétetvén a „na hure" és „pod sztudnyu" nevü által a ter- őszivel bevetett földek, melyeknek rozsterméséből felerész ményjogtalan alperes F. Márkus volt haszonbérlőt, felerész pedig őt illette. elhordása. Alperes volt bérlő azonban ezzel meg nem elégedett, hanem a .,pod sztudnyu" nevü földön levő lóherét lekaszáltatta és a felgyújtott hét boglyából négy nagyobb boglyát éjjel 11 órakor felperes tudta nélkül elhordatott. Ennek alapján felperes kérte, hogy alperes 12 frt követelés és 1 írt 50 kr. becslési dij megfizetésében elmarasztaltassák. Alperes azzal védekezett, hogy ő jogositva volt a négy boglya lóherét elhordatni; mert a közte és G. János, mint G. Mihály kiskorú örököseinek gondnoka között 1892. évben létrejött haszonbéri szerződés értelmében a „pod sztudnyu" nevü föld termésének fele az 1895. évi aratáskor őt, másik fele pedig a nevezett kiskorúakat illette; s e szerint tehát a behordott lóhere az ő tulajdonát képezte. A nevezett községi biróság 1895. aug. 18-án 138. szám alatt hozott Ítéletével, alperest mezei rendőri kihágás miatt az 1894: XII. t.-ez. 93. §. a) pontja alapján 10 korona pénzbüntetésnek, 24 korona kárnak és a költségeknek megfizetésében elmarasztalta. Alperes felebbezése folytán a sztropkói járás főszolgabírója 1895. szept. 19-én 28. kih. szám alatt hozott határozatával a községi elöljáróság által hozott Ítéletet megsemmisítette és az iratokat további szabályszerű eljárás végett az elöljárósághoz visszaküldötte; mert alperesnek ténye az 18Z9: XL. t.-ez. 126., illetőleg 127. §-ába ütközik és mert ettől eltekintve, a mennyiben alperesnek védekezése beigazoltatnék, az ügy elbírálása polgári perutra tartoznék. Erre a községi elöljáróság az iratokat a sztropkói kir. járásbíróságnak mutatta be, a mely 1895. évi november 6-án 1249. sz. a. hozott végzésével az eljárásra magát illetéktelennek mondotta ki; mert alperesnek cselekménye mezei rendőri kihágást képez, ennek elbírálása pedig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A jelen ügyben az eljárást a községi biróság, mint a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe kellett utalni; mert mindkét peres félnek előadásából kitűnik, hogy a jelen ügyben sem az 1879: XL. t.-cz. 126., illetőleg 127. §-ában, sem pedig az 1894: XII. t.-cz. 93. §. a) pontjában minősített kihágások ismérvei fenn nem forognak; miután a panaszló felperes alperes ellenében csak pénzbeli követelést támaszt, mely követelését az általa kötött haszonbérleti szerződéssel a közte és alperes, mint korábbi haszonbérlő között megállapított viszonyra, illetőleg alperesnek ezzel ellenkező ténykedésére alapítja; és mert a felperesi követelés összegére való tekintettel az ügynek elbírálása az 1877: XXII. t.-cz. 14. §-a, illetőleg 11- §-ának 1. pontja és az 1893: XVIII.