Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG 45 tétbe helyezésére. A felebbezési bíróság ugyanis a tanuk val- Szerződés, lomása alapján megállapíthatónak mondotta ki, tehát meg 8z0M* ««//is állapította tényként azt, hogy a kereseti kötelezvény ki- állapodén állításakor az elsőrendű alperes közt egyrészről és M. József írásbeli szer és neje, vagyis felperes jogelődei közt másrészről az a szó- ^dés mellett beli megállapodás jött létre, hogy a kötelezett összeget elsőrendű alperesnek csak akkor kellend megfizetni, ha a hitelezők őt túlélik, ellenben ha a hitelezők korábban halnának el, a kötelezett összeget elsőrendű alperes megfizetni nem tartozik. Megállapíthatónak mondotta ki, tehát tényként mégis állapította továbbá a felebbezési bíróság azt is, hogy felperes jogelődei későbbb is kifejezést adtak annak, hogy megegyezésük szerint, ha ők halnak el korábban, elsőrendű alperes a kötelezett összeget megfizetni nem tartozik. Az pedig nem is volt vitás a peres felek közt, hogy elsőrendű alperes a felperes jogelődeit túlélte, következésképen az a feltétel, a melyhez az elsőrendű alperes fizetési kötelezettségének elenyészte az emiitett megállapodásban kötve volt, bekövetkezett. A felebbezési bíróság eme tényállás ellenére is abból az indokból kötelezte az elsőrendű alperest a felperes örökségi jutaléka gyanánt kiszámított részösszegnek birói kézbe helyezésére, mert a kereseti kötelezvény kiállításakor létrejött s fent említett szóbeli megállapodást, mint a kötelezvény tartalmával ellenkezőt, jogilag tekintetbe nem vehetőnek itólte és egyébként is, mint tartalmánál fogva halálesetre szóló rendelkezést, az 1876 : XVI. t.-cz. 33. §-ában megszabott alaki kellékek hiánya miatt jogilag érvényesnek nem találta. A felebbezési bíróság Ítéletének ez a jogi álláspontja azonban nyilván téves. Az elsőrendű alperesnek az a kifogása, hogy közte és a felperes jogelődei közt a kötelezvény kiállításakor a vitatott szóbeli megállapodás jött létre, lényegében arra irányult, hogy a kötelezvénynek abbeli tartalma, mely szerint elsőrendű alperes magát a kötelezvényben 570 frtnak az ott kitett lejárati időben való feltétlen megfizetésére kötelezte volna, a valóságnak meg nem felel. Minthogy pedig valamelg okirat kiállítója nem zárható el attól, hogy az okiratba foglalt megállapodás valótlanságát és a valódi megállapodást bizonyíthassa ; minthogy továbbá a felebbezési bíróság fent említett tényállás;i szerint megállapittatott, hogy az elsőrendű alperes és a felperes jogelődei közt nem a kötelezvénybe foglalt megállapodás, hanem az a megállapodás jött létre, hogyha elsőrendű alperes a hitelezőket túléli, fizetési kötelezettsége megszűnik; minthogy végül ez a föltétel az e részben vitássá sem tett tényállás szerint bekövetkezett és a felebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja is téves, mintha a szóban forgó megállapodás halál esetére szóló rendelkezést, helyesen öröklési szerződést, vagy halál esetére szóló ajándékozást tartalmazna, mivel alperes oly feltétel alatt vállalt fizetési kötele-