Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

*6 KÖTELMJ J« M,. Szerződés, zettsóget, hogy ha ő hal el korábban, ezt az örökösei fogják teőbeli meg- teljesíteni, ha pedig az alperes a hitelezőket túléli, a fizetési állapodás kötelezettség megszűnik és igy a kereseti követelés alperesrásbeli szer-tö\ sem egyik, sem a másik esetben követelhető nem lévén, ődés mellett. ez a megállapodás pedig nem egyéb, mint a kereseti követelés elenyésztének feltétele: mindezeknél fogva elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni s a megtámadott Ítélet ide vonatkozó marasztaló részének megváltoztatása mellett felperest keresetével egészben elutasítani kellett. Ezzel a jogi döntéssel alapját vesztette felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság akkor, a mikor az elsőrendű alperest nem a követelés teljes összegének, hanem csak egy harmadrészének birói kézbe helyezésére kötelezte, azt az anyagi jogszabályt mellőzte, a mely szerint az örökösök az örökhagyó követelése tekintetében egyetemleges hitelezőknek tekintendők az adóssal szemben, s közülök bármelyik is jogosítva van az egész hagyatéki követelést a hagyaték részére követelni; mert felperes a kereseti követelésnek egészben elenyészte okából utasittatott el. De egyébként is a panasz alaptalan volna; mert az 1894 : XVI. t.-cz. 90. §-ában kimondott jogszabály az, hogy a hagyaték kiegészítő részét képező követelések behajtására nézve az örökösi minőségben igényt támasztók között megállapodásnak kell létrejönnie, ily megállapodás hiányában pedig az ily követelések behajtására nézve bármely örökösi minőségben igénylőnek csak az a joga van, hogy a követelések behajtására ügygondnok kirendelését kérhesse. A hagyaték átadása után pedig azok közül az örökösök közül, a kikre a követelés szállott, mindegyik csak a maga jutalékát van jogositva követelni. (902. jan. 7. 472/901.) 19553. Curia: A felebbezési biróság tényállása szerint a peres felek 1898. év folyamán oly egyező szóbeli nyilatkozatokat tettek, hogy felperes 10500 írtért elvállalja alperesek házának építését olykép, hogy az építéshez 1941 frt 88 kr. értékű vasanyag alperesek által szállítandó. Ámde a felebbezési biróság tényként állapította meg azt is, hogy a felek a szerződés körül felmerülő egyéb kérdésekre, vagyis a vállalati szerződés többi részleteire s mellékhatározmányaira vonatkozó megegyezésüket függőben hagyták, a miből jogilag következik, hogy a peres felek között az építésre nézve a végleges szerződés létre nem jött. Tényként állapította meg továbbá a felebbezési biróság, hogy a felek a szerződésnek írásba foglalásában egyeztek meg, mely Írásbeli szerződés elkészítésével alperesek dr. R. A. ügyvédet bízták meg, s hogy végül a 9 7. alatti szerződési tervezetet az abban foglalt föltételekkel kívánták alperesek a felperes által elfogadtatni és aláíratni, a mely szerződési tervezetben nemcsak a terv ós költségvetéstől eltérő pontok foglaltatnak, hanem több