Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

i)()L0GJOG egyező pertársa közötti házastársi viszonynál fogva alig szenvedhet kétséget, hogy Ö férjének beleegyezéséről tudomással birt s ennek daczára az épitkezést határozottan nem ellenezte: az alperes jogosan tehette fel róla azt, hogy a férje által nyilvánitott beleegyezéshez hozzájárulva, az építkezés ellen nincs kifogása. E szerint az esetleg felperesnek telekrészén épitkező alperes jóhiszemű épitkezőnek tekintendő s mint ilyen a beépített idegen területen emelt épületrész lebontására nem kötelezhető, hanem a beépített terület tulajdonosa esetleg a felülépitmény által elfoglalt terület egyenértékének megtérítését, a mint azonban a felperesek a jelen perben nem kértek, de magának a felülépitménynek az eltávolítását már nem követelheti. .Mindezeknél fogva a felpereseket keresetükkel el kellett utasítani. (902. jan. 7. 2900. sz. 1901.) — Curia: Habár az alperesek saját tanninak vallomásából kétségtelenül megállapítható, hogy az alperesi ház építéséhez a felperesek tulajdonát képező szomszédos telekből a szakértők nem kifogásolt véleménye szerint 1/7 •-ölnyi terület tényleg felhasználtatott és ekként a felperesek birtokában volt ezen területet az alperes annak beépítése által a felperesektől elfoglalta: felperesek keresetükkel mégis elutasitandók, mert az alperesi tanuk vallomásából az is kétségtelen, hogy az elsőrendű félperes a kérdéses ház alapjának és a beépítendő egész téridet határvonalainak az építés megkezdése előtt történt tüzetes megjelölésénél jelen volt, ez aU'álommal pedig az ellen, hogy a megjelölés helytelen és az ö jogát sérti, kifejezetten nem tiltakozott, e szerint az építkezésbe ugy mint az történt, beleegyezett, ehhez pedig, a mint ez helyesen lett a másodbiróság ítéletében kifejtve, a másodrendű felperes hozzájájultnak tekintendő, annyival is inkább, mivel a huzamosabb ideig tartott építkezés miatt a maga részéről közigazgatási uton panaszt soha sem tett. (902. jun. 12. 1706.) VI. A zálogjog és a jelzálogjog. 1953-t. Curia: A felebbezési bíróság abból a jogi állás- Munkaköny pontból indult ki, hogy annak következtében, hogy a fel- elzálogositái peres munkakönyvét önként adta tartozásának biztosítására az alperesnek: a munkakönyvet az alperes mindaddig jogosult visszatartani, mig a felperes tartozását ki nem egyenlíti. A felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróságnak ezt a jogi álláspontját támadja meg s azt panaszolja, hogy az jogszabályba ütközik, mert a munkakönyv zálog tárgya nem lehet és valamely követelés biztosítására nem szolgálhat. Ez a panasz lényegileg alapos. Arról ugyanis, hogy az iparossegéd munkakönyve jogi értelemben vett zálogtárgyai szolgáljon, szó sem lehet; mert zálog tárgya csak olyan